Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MÉRLEG - Vas megye gazdag történeti múltjából (Márfi Attila)

Mérleg Tóth Endre dolgozata olvasható „Sabaria legendái" címmel. A számos fennmaradt legendák közül először az elveszett legendákat mutatta be a szerző, kitérve a Sabariát érintő útvonalak kultúra közvetítő szerepére is, a számtalan kereskedelmi, hadi és szakrális esemény és történet keletkezésére. A fennmaradt régészeti leletek és egyéb források adataira támaszkodva a legendaképző történed háttérrel is megismerkedhetünk. Külön fejezetet szentel a szerző egy „másik, virtuális Sabáriához is köthető" Martinus, azaz Szent Márton alakjának is. Részletesen taglalja Szent Márton születésének és működésének több évszázados kutatási eredményeit. A térség és Pannónia legjelentősebb szakrális egyéniségének alakját és jelentőségét az eddig ismert forrásirodalom alapján elemzi. A következő szerző, Bariska István szintén e témakörnél marad „Steinamangertől a 'Kőszegi' Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában" című írásában. Steinamanger, azaz Szombathely német nevének elemzését a 8. században keletkezett legendától, a középkori írásos források, térképek, leírások egymásnak ellentmondó adatain keresztül végzi el, számos kutató és tudományos munka eredményeit összegezve, eközben utal a gyakori fordítási hibák átvételére is. figyelemreméltó nyelvi elemzést ad, melynek során párhuzamot von a „Parragvár" magyar és a „Kámon" horvát elnevezésű helynevek eredeti jelentései között. Ennek alapján elképzelhetőnek tartja, hogy Szombathely német nevének a „Parragvár" tükörfordítása felelhet meg. Az elemzés után a „Kőszegi" Szent Márton legenda kevéssé ismert történéseit tárja az olvasó elé, ami az 1532-es kőszegi ostrom idején keletkezett. Mayer László „A bolondok vizétől a polgárrá avatás szertartásáig. A szombathelyi kupai kút metamorfózisai a 18-20. században" c. írásában az évszázadok során kollektív bölcsességgel átlényegített kupai kút évszázadait ismerteti. A szerző először az első írásos emlékeket és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket, legendákat, helyi-népi szólásokat veszi számba. Még a kút helyének egyértelmű megállapítása sem volt egyszerű, a források hiánya miatt számos feltételezés és következtetés születetett. Később, amikor a 19. század végén megszülettek a legendás kút főtéri felépítésének tervei, a helyi közélet élénken foglalkozott vele. A különböző terveket és elképzeléseket és megvalósulásuk kudarcát is ismerteti a szerző, végül az átadást és a helyi mítoszteremtés főbb megnyilvánulásait is. Tilcsik György „Hol állt Magyar László szülőháza? Mai történet egy (szombathelyi legenda megszületésének okairól és körülményeiről" című írásában a világhírű Afrika-kutató életének szombathelyi gyökereit, a származását taglaló bőséges szakirodalmi összegzéseket tárja az olvasó elé. A szerző számos levéltári forrással egészítette ki a család szombathelyi működésének társadalmi és szociális körülményeit. Ezt követően Feis%t György „Csak a jövő biztos, a múlt állandóan változik. " Dugovics Titusz, Markusovs^ky Tajos és az iváná kereszt c. írása olvasható a kötetben. A rövid és szellemes értekezés számos történelmi legenda és tudatos ferdítés néhány alapesetét sorolja fel. Ennek tükrében a legendás hős, Dugovics Titusz nem létező alakjáról költött helyi legendákat ismerteti. Majd a kevéssé ismert Markusovszkv Lajos orvosról, (akit a '48-as szabadságharc legendás orvosaként tüntettek fel a mítoszok) „rántja le a leplet" a tőle megszokott iróniával, ugyanakkor a történész alaposságával. Az ivánci kereszt legendájáról is ugyanezzel az erényekkel sikerült kiderítenie, hogy az állegendák körét gyarapítja csupán. Melega Miklós már egy valóságosabb legendáról, a más szemszögből már általa ismertetett jeles polgármesterről közöl újabb írást „Éhen Gyula a legendák övezte szombathelyi polgármester" címmel, amelyben a róla kialakult legendák és tévhitek több alapesetét dolgozta fel. így bemutatja az ellene felhozott vádakat, nemesi származásának kérdéseit és a mai megítélésének főbb értékeit. A fejezetrész utolsó tanulmányát Katona Attila jegyzi „Tálcán kínálva? A pozsonyi egyetem Szombathelyre telepítésének legendája" címmel. A legenda kialakulásának valós alapjairól imponáló szakirodalmi apparátusra hivatkozva ad részletes képet. Ebben a Trianon utáni Szombathely társadalmi helyzetéről, s a későbbi befogadó város, Pécs szerepéről is gazdag ismereteket nyújt, felhasználva a legújabb kutatási eredményeket. A társadalom és kultúrpolitikai összegzések után a legenda kialakulásának főbb okairól, a helyi sajtó szerepéről, a város kondícióiról, s az 1921. évi királyi puccskísérletről, valamint a mai is élő mítosz tanulságainak összegzésével fejeződik be az írás. 73