Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - KÁLNOKI KIS TAMÁS: Kilencven éve született a papír-, a mértékek- és mesterségek magyar krónikása: Bogdán István, a történelemtudomány doktora

Káinoki Kis Tamás Valamennyi újítási javaslata közül elméleti értelemben az irat terjedelmének egységes megjelölésére, mérésére tett kísérlete emelkedik ki. Elgondolása azért érdemes a levéltáros szakma megkülönböztetett figyelmére, mert újabb időkben megkérdőjeleződött az ifm, mint a levéltári anyag mennyiségének mércéje. Inog, reng tehát a hagyományos mérésmód örökkévalóságába vetett egykor szilárd hit. Felmerült, hogy nem egyszerűsítené-e a nyilvántartást, ha a mennyiséget iratfolyóméter helyett polcfolyóméterben tartaná(k) számon a levéltár(ak). Bogdán István a hagyományok megújításán fáradozott. Azt javasolta, hogy az irat terjedelmének mérőegysége, mint szabvány, legyen az ARCH, amelyből egy = 0,12 m

3 tiszta (csomagoló- vagy tároló-anyagtól mentes) levéltári anyaggal. Levezetése a mintaállvány, -polc, -csomó ezúttal nem részletezhető méretadataira vezethető vissza. Ezzel a módszerrel akár az ömlesztett iratanyag m

3-re osztással átszámítható lehetett volna Arch-ra. Ráadásul az erre konstruált, kalibrált mérőláda által a számítási folyamat egy hiteles mérőeszközzel pontosítható is (nevezett láda teteje, ha kivitelezik, iratcsomó sűrűségűre nyom(hat)ta volna össze az iratokat). A már mintacsomózott iratanyag pedig könnyen visszaszámítható m

3-re, az pedig ARCH-ra. Az újító állítása szerint az ARCH alkalmazása által a levéltári anyag mintaszerű felállításának tervezhetősége (gyűjtőterületi munka) egyszerűsödhetett volna le. Hogy mi mindenre tartotta alkalmasnak Bogdán a fent nevezett mérték bevezetését, azt most nem sorjázzuk elő, mert szinte ijesztő. Maga is megrettent attól, hogy ha ödetére az intézményvezetés netán vevő lesz (ha egyáltalán megérti felvetéseit, számításait és következtetéseit), akkor akár visszájára fordulhatnak számításai és a tervezés racionális segítése a teljesítménymérés és a számonkérés eszközévé silányulhat. Amit azért ő sem szeretett volna. Nincs nyoma annak, hogy az intézményvezetés érdemben foglalkozott volna javaslatával. Számunka érdekes igazán az, hogy már ekkor, 1952. november 21-én, leírta, amit elvi síkon pályája végéig vallott, hogy: fejlődés az egységesítés, a típus, a szabvány felé halad, s a munkát mechanizálni kell, akkor igazán produktív."" Mi hiszünk abban, hogy minden históriák legfontosabb forrása a levéltári anyag, amely nemzeti sorstragédiáinkból következően szaggatott ugyan, mégis kiaknázatlan és kiaknázhatatlan forrás ma is. Bogdán István tudta ezt, és bőven merített e mélységes mély kútból, olyan információkat, amelyek azon nyomban megcsillantak előtte, amint beletekinthetett. A papír éve alkalmából, mások mellett, ezek egyikéről, az íráshordozó anyagnak, a papír monográfiájának információ gazdagságáról és a szerzőnek az olvasók előtt alig ismert néhány alkotásról szólhatok csupán röviden. Mert hitem szerint segítségükkel Bogdán István emberi arcának, lelki alkatának (önvalójának) színfoltjait villanthatom fel. Egyébiránt munkáinak felsorolására sem lenne elegendő a számomra most kiszabott idő. A már említett dossziék közül az 52-es viseli „A magyarországi papíripar története 1530— 1900" címet. Kutatás-, kiadás- és köztes eseménytörténeti szempontból sajnos ez a legkevesebb információt megőrzött irattartó az általam elértek, látottak között. Már csak alcíme miatt is: Recenziók. Nem tudható, hogy akkor még csak a tapasztalatoknak volt híjával vagy az első könyvesek optimizmusával nézett a jövőbe. Ténv, hogy csak az ismertetések gyűjtését tartotta fontosnak. Az egyéb dokumentumokat akkor még nem fogta egy(ség)be. Minden bizonnyal a szűkebb szakma véleménye izgatta leginkább. Azoké az embereké (kartársaié), akik között reggeltől estig napjait munkával töltötte. Vörös Károly elismerő sorai jól eshettek neki.

9 Mert értékei között előkelő helyen említette meg a papírmalmok „törzskönyv jellegű" felsorolását.

1

0 S valóban, a szerző imponáló mennyiségű lexikális adattal, ismeret felkazlazásával lepte meg olvasóit (helységnév a megyével, alapítási év, működési évkör, tulajdonos neve, bérlő neve, papírkészítők, malomépület adatok, felszerelés, nyersanyag, készáru, 8 Uo. 9 Levéltári Közlemények. 37. évf. 1966. 1. 150-151. 1

0 BOGDÁN ISTVÁN: A magfarországi papíripar története. 1530-1900. Akadémiai Kiadó. Bp., 1963. 102-133. 62