Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - Közgyűjteményi összefogással a szakmai megújulás reményében, beszélgetés KENYERES ISTVÁNNAL, az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma elnökével (Horváth J. András)

Kö\gy űjtemény i öss^efogással a szakmai megúju lás reményében jelenségeként emlegetik. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló - itthon és külföldön egyaránt hogy szélesre kell tárni a kapukat a társadalmi igények előtt. Persze elfogadom, hogy ennek a mibenléte, eszközei továbbra is vitatottak, de mindenkinek változtatni kell a fenti hozzáálláson. S nyilvánvaló, hogy ennek az átalakulásnak mindhárom közgyűjteményi területen be kell követ­keznie. S a kollégium tagjai is hasonló állásponton vannak ? — Tehát ez nem egy elszigetelt vélemény a részedről...? Kenyeres István: Úgy gondolom, igen. A Közgyűjtemények Kollégiumának tagjai mindnyájan jól kvalifikált és széles látókörű emberek. Tisztában vannak ők is vele, hogy csak olyan dolgokat szabad támogatnunk, amelyek a köz számára hozzáférhetők lesznek; gondoljunk itt a digitalizá­lásra, adatbázis-építési projektekre, vagy az olvasókhoz valóban el is jutó kéziratok megjelente­tésére. Ha kirakják ezeket az adott intézmény honlapjára, akkor a kitűzött célt lényegében elér­tük. Ennél is szélesebb körű társadalmi célok megvalósítását jelenti ugyanakkor a különféle ön­álló pedagógiai programok kidolgozása. A múzeumok esetében régóta bevett dolog, hogy egy kiállítás szerves részét képezi a kiállítási katalógus és az ahhoz kapcsolódó múzeumpedagógia valamint a közönségkapcsolati program is. Tehát nemcsak létrehoznak valamit, amit persze tu­dományos igénnyel dokumentálnak, hanem megpróbálják széles körben ismertté, látogatottá is tenni. Gondoskodnak a létrehozott kulturális érték társadalmi befogadásáról. Ezt a hozzáállást el kell sajátítani a múzeumoktól, meg kell tanulni mind a könyvtáraknak, mind a levéltáraknak. Meggyőződésem, hogy igenis lehet csinálni önálló pedagógiai programot kiállítás nélkül is, hi­szen a kiállítás nem levéltári és nem könyvtári profil, de az ugyanakkor fontos, hogy az állam­polgárok minél szélesebb körével megértessék az adott intézmény működését és jelentőségét, s, hogy képesek legyünk eladni saját produktumainkat. Erre korábban nemigen nyílt mód pályáza­ti úton, most viszont megteremtettük ennek lehetőségét. Volna egy zárójeles megjegyzésem a levéltári kiállításokról, amelyekkel kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy ez egy speciális kiállítás-típus. E^ek eltérnek a múzeumi megvalósításoktól, hiszen nekünk mást és máshogy kell prezentálnunk. Érzékelhetően van igény a levéltári kiállításokra, de akkor annak is magától értetődőnek kellene lennie, hogy ez egy érdekes, ám igen speriális Jeladat. De beszél­jünk most a pénzről. Mindenki által ismert sajnálatos körülmény, hogy szűkülnek a szakma pénz­ügyiforrásai. Képesek /eszünk megőrizni az eddigi eredményeket? Kenyeres István: Most csak az NKA oldaláról szemlélve a kérdéskört. Elvben az NKA forrá­sai bővülnek a bevételi oldalon. Ugyanakkor ezt a szervezetet is elérték a megszorító-jellegű központi intézkedések. Az NKA idei költségvetésének egy összegét már a tervezéskor zároltat­ták, s menet közben is volt zárolás. Viszont óriási különbség a korábbiakhoz képest, hogy a zá­rolt összeg most már nem vonható el; ott marad ez az NKA számláján, vagyis előbb-utóbb vissza kell majd fordítani a szervezet alaptevékenységére, magyarán mondva kulturális projek­tekre. Mint már szó volt róla, a három elődkollégium induló költségvetése kb. 750 millió forint volt, a záró kb. 900. A másik két korábbi kollégium ugyanis menet közben célzott támogatá­sokhoz jutott, a levéltári kollégium viszont nem kapott az elmúlt időszakban egyeden egyszer sem. Ez a helyzet a könyvtári és a múzeumi kollégiumok igen hatékony lobbitevékenységét di­cséri. Ami a mostani helyzetet illeti, az induló költségvetéshez képest 150 millióval, a záró­költségvetéshez képest pedig 300 millióval alacsonyabb az az összeg, amivel mi indultunk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi is kaptunk évközben célzott támogatást, ami nagyság­rendjét tekintve viszont nem érte el a tavalyit. Azt is érdemes tudni, hogy ebben az évben a Közgyűjtemények Kollégiumának a 600-ból 63 millió forintot zárolnia kellett. Ezt, további 65 millió pótlólagos forrással egyetemben ugyanakkor most visszakaptuk, s az is pozitív fejlemény, hogy a már említett könyvkiadási feladathoz szintén plusz költségvetési növekmény társul, te­hát a 600 milliós költségvetésünket az alapfeladatok tekintetében 680 millióra sikerült feltor­11

Next

/
Thumbnails
Contents