Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - DISPUTA - SIMON ISTVÁN: Gondolatok egy konferencia kapcsán

Disputa intézetek szerint energiapolitikai kérdéseket is érint Közép-Európában. Mint elmondta, a négy irodából álló IPN-t úgy állították fel, hogy a politikai környezet ne befolyásolhassa, függeden legyen az aktuális hatalomtól és az országos levéltártól is. Horváth Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, jogtörténész a levéltári források kutathatóságának alkotmányjogi és adatvédelmi kérdéseit feszegetve kifejtette, hogy a közirat vagy magánirat kérdésében mindig az irat kibocsátóját és annak a jogi helyzetét kell megvizsgálni. A vitás kérdésekben onnan lenne érdemes kiindulni, hogy a keletkezett irat alapvetően közirat, tehát nyilvános adat, amennyiben nem, akkor az illetékesnek kelljen bizonyítania az ellenkezőjét. Ezt a kérdést az Alkotmánybíróság határozata

3 is alátámasztja, amely szerint: „Tekintettel viszont a volt MDP-nek és MSZMP-nek az államhatalomban betöltött szerepére, a pártdokumentumok a jogállami fordulatot követő állami tulajdonba vétele és kutathatósága más alkotmányos megítélés alá esik, mert említett pártok közhatalmat gyakoroltak. Irataik és dokumentumaik a személyes adatok mellett számos közérdekű adatot tartalmaznak, a jelenkori történeti kutatások nélkülözhetetlen forrásai közé tartó z~ nak." Hozzátette: ugyanezek vonatkoznak a különböző szatelitszervezetekre is, példaként hozva föl azt a ténvt, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa jogalkotói hatáskört is kapott vagy azt, hogy az intézkedő munkásőr hivatalos személyként járt el. Egyetértését fejezte ki azzal, hogy bizonyos pártállami közszereplők különböző helyen fellelhető hagyatékait is az egységes anyag részeként kell kezelni. A kutatás és az információ szabadságát is állampolgári jogként kell felfogni, emellett egy irat eltüntetése, meghamisítása bűncselekményi kategóriának minősül tette hozzá. Tyekvicska Árpád zárszavában úgy értékelte: egy vita nyílt a témában, amit minden bizonnyal további észrevételek követnek majd. Lakos János előadására utalva kijelentette, hogy feltétlenül szükséges a magánirat és közirat fogalmi újragondolása. Rácz György hozzátette: örvendetes, hogy a levéltárak a téma kapcsán ismét a figyelem középpontjába kerülnek, melynek eredményeként a társadalom számára nyilvánvalóvá válhat azok valós jelentősége.

4 Dékány Szilveszter * * * SIMON ISTVÁN GONDOLATOK EGY KONFERENCIA KAPCSÁN Hol húzódnak a közérdeket szolgáló iratok és a magán-jellegű dokumentumok formai, tartalmi határai? Milyen életszerű nehézségek adódhatnak e két alapvető kategória, iratfajta elkülönítésénél? Milyen levéltári szabályozás szolgálja legjobban e probléma köré építhető megoldásokat? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a „Köziratok magánkézben" című — formálisan a Magyar Országos Levéltár rendezésében február 7-én megtartott — konferencia előadói. A levéltáros és történész szakma részéről megnyilvánuló érdeklődést és szakmai várakozást azonban csak részben elégítették ki az elhangzott előadások. A hallgatóság által megtapasztaltak miatt (is) kicsit messzebbről indítom mondanivalómat, történeti összefüggésbe illesztve az említett konferencia „vitáját". 3 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, közzétéve a Magyar Közlöny 1994. évi 68. számában 4 előadásokat követően hozzászólásokra sajnálatos módon nem nyílt lehetőség így a konferencia több előadója által is s%óba holott Politikatörténeti és S%aks%em%eti levéltár vehetője sem kapott s%ót. (A syerk.) 21