Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza

Horváth ]. András Disputa jen fel. Adott szervezet iratainak megfelelő értékelése csakis a szervezetnek a történeti vonulatokra is kiterjedő elemzése révén lehetséges.

5

7 Kétségkívül: ha sok Terry Cook-szöveget olvasunk, óhatadanul az lesz az érzésünk, hogy rengeteg változatban lényegében ugyanazt az alapgondolatot közlik velünk. A levéltárosnak valamilyen módon tovább kell lépnie a szeme elé táruló iratok fizikai meghatározottságán, s annyi újabb kérdést kell föltennie a miért keletkezett? kérdéssel kapcsolatosan, további rokon kérdéseket sorjázva, amennyire csak lehetőség van.

5

8 Az új típusú kérdések persze számos módon föltehetők, s eltérő megközelítéseket, ebből eredően izgalmas szakmai vitákat tehetnek lehetővé. Az egyik ilyen tanulságos polémia alkalmasint a két módszertani újító, Terry Cook és az amerikai Helen Samuels között bontakozott ki. Samuels leginkább a „dokumentációs stratégia" elnevezésű, lényegében pertinencia-elvű iratértékelési megközelítés és módszertan révén vált ismertté. A módszert, melynek fölmerülése hátterében nyilvánvalóan a viszonylag gyenge amerikai hivatali szervezetrendszer húzódik meg, számos támadás érte. A szilárd alapokon álló európai, német regisztratúra-rendszer (ami Amerikában ismeretlen) szemléled bázisán igen következetesen például a marburgi levéltáros iskola korábbi vezetője, Angelika-Menne Haritz fogalmazott meg az egész, szerinte „tartalomorientált" szemléletmóddal szemben komoly kritikát.

5

9 Lényegében a kettőjük közötti álláspontot foglalja el Terry Cook, aki szintén bírálta Samuelst, s a dokumentációs stratégia fogyatékosságait is figyelembe véve dolgozta ki a „makroértékelés", majd az „iratgyűjtési stratégia" elnevezésű, a gyakorlatban is alkalmazott módszertanát. Miközben Samuels és küzdőtársai váltig azt hangoztatták, hogy az egyes, egymástól elkülönülő hivatali iratképzők tevékenységének mégoly beható vizsgálata sem képes biztos bázist nyújtani a megbízható iratértékelés tekintetében, addig Cook számára a dokumentációs stratégia alkalmazása során éppen az iratképzők kiválasztásának és értékelésének esedegessége, bizonytalansága vetett fel kérdőjeleket.

6

0 Az általa kidolgozott és a gyakorlatban is alkalmazott makroértékelésnek nevezett eljárás ezért igyekezett visszahelyezni a hangsúlyt a szervezeti meghatározottságokra, azt azonban olyan mély és átfogó társadalomszerkezeti és szervezetszociológiai megközelítésű elemzésnek vetve alá, (visszatérve mintegy a Booms-i alapokhoz) amely már az önkényes válogatás, avagy „gyűjtemény-kreálás" európai fogantatású kritikáját képes elhárítani.

6

1 Ridener, áttekintésében az új levéltári paradigma, a kérdező levéltár legfőbb jellemzőit taglalván a következő fő jellemvonásokat említi: a kulturális kontextus jelentősége; a még érvényes hagyományos paradigma tapasztalati és teoretikus úton való megváltoztatására, továbbá a kritikai gondolkodásmódra törekvés; az információtechnológia hatása; valamint a hatalomorientált beállítódásról a kollektív értékreprezentációs, emlékezeti irányultság felé történő tájékozódás.

62 A kérdezés gesztusa mellett Ridener azonban legalább ugyanilyen jelentőséggel emeli ki azt a fajta aktivitást és interpretációs igényt is, amely talán még az informálódási törekvésnél is meghatározóbb, s amely gyökeres szakítást jelent a korábbi, a levéltárost az objektív közvetítő pózában látni óhajtó jenkinsoni szemlélettel. Ridener alighanem helyesen állapítja meg, hogy a 5

7 C

OOK

, 1984. 32., 56. 5

8 C

OOK

, 1986.125. 5

9 Vö. SAMUELS, 1986.; HACKMAN-WARNOVÍ'-BLEWETT, 1987.; MENNE-HARITZ, 1994. 541-542. 61

1 COOK

, 1992. 186. skk. 6

1 Vö. COOK, 2005.; A makroértékelés lényege, hogy míg a hagyományos iratértékelés döntően magára az irategyüttesre, továbbá az iratképzőre koncentrál, addig a makroértékelés tág társadalmi-kulturális—politikai összefüggésrendszert tesz vizsgálat tárgyává. Magát az iratanyagot, de még az érintett szerveket is csupán az adott társadalmi problematika, avagy komplex igény szempontjából elemzi. Ebből eredően a hatalmi szervek irattermelése és a hatalom-kliens viszony tekintetében is az utóbbi szempontjait helyezi előtérbe. Legátfogóbb leírását, a módszer konkrét példákon való bemutatására vonatkozóan lásd: COOK, 2005. 6

2 RIDENER, 2009.102., 111-112. 36