Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza

HORVÁTH J. ANDRÁS LEVÉLTÁRELMÉLET A POSZTMODERNIG ÉS VISSZA LEVÉLTÁR MÁSKÉNT: A KÉRDEZŐ ÉS ÉRTÉKELŐ LEVÉLTÁR Régi szokást újítunk most fel, amidőn felvesszük az elejtett fonalat, s túltekintve kissé a magyar levéltári glóbuszon, egy izgalmas levéltártörténeti szakmunkát ismertetünk.

1 Ennek ürügyén pedig a széleskörűen ismert megközelítésektől sok vonatkozásban eltérő külhoni kezdeményezések, folyamatok, jelenségek taglalásába fogunk. Különös, mondhatnánk, hogy miközben manapság állandóan, olykor szinte kényszeresen a világméretű folyamatokra, bevált külföldi megoldásokra, a tudástranszfer jelentőségére hivatkozunk, a szakmai kérdésfelvetések iránya és tartalma ugyanakkor belterjes, más levéltári kultúrák megközelítései igazából kevés izgalmat keltenek. Ironikus helyzet ez, visszapillantván a magyar levéltárügy termékenyebb évtizedeire — például a harmincas-negyvenes vag)' az ötvenes-hatvanas évek fordulójára -, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a sokkal kedveződenebb politikai atmoszféra közepette a Levéltári Közlemények, majd később a Levéltári Híradó/Szemle csaknem mindenik számában akadt tudósítás, értékelés — s korántsem csupán a szomszédos országok szakmai ügyeiről.

2 (Tekintse ezt a kedves olvasó önkritikus megnyilvánulásnak is egyben...) Persze manapság is jelennek meg olykor egész tartalmas kongresszusi beszámolók, tanulmányutakról jelentések, ezek azonban mintha egy bizonyos fajta szűrőrendszeren mennének keresztül. Mondanivalójuk áttevődik, lefordítódik arra a hazai szakmai nyelvre, belepréselődik abba az értelmezési keretbe, amely szinte kizárólagos, mondhatni kirekesztőleges, s nemigen teszi lehetővé annak az egész levéltárértelmezést átformáló újfajta megközelítésnek a befogadását, amely pedig körülbelül az 1980-as évek óta dominánsan jelen van a nemzetközi levéltárelméleti porondon. John Ridener azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az iratértékelés témakörét állítva középpontba, nyomon követi a levéltári gondolkodás 20. századi alakulását, s elvezeti az olvasót a mai kor posztmodern levéltár értelmezéséig. Jóllehet, csupán egy alig kétszáz oldalas esszéisztikus hangvételű áttekintéssel van dolgunk, mégis érdemes odafigyelni rá, mivel bár egyetlen tematikai egység köré rendezve, de mégis csaknem minden lényeges szempontot érint, s átfogó képet nyújt a szakmai gondolkodásmód és értékképzetek változásairól. Persze meglehet, kissé felületesek vagyunk, amikor egyszerűen „a szakma" magától értetődő, univerzális igényű normarendszeréről beszélünk, s nem húzzuk rögtön alá a mű olvastán leginkább kikívánkozó észrevételt. Azt tudniillik, hogy a szakmai terminológia jól ismert eltéréseitől eltekintve tartalmi, értelmezési szempontból is bizony igen alapvető szemléleti különbségek tapasztalhatók. Induljunk ki talán a mű talányos címéből. „Az ingoványtól a posztmodernig. A levéltárelmélet rövid története" — olvasható a borítón, ahol sematikusan ábrázolt dűnéket látunk. Nyilvánvaló az utalás: a szerző a legendás holland szerzőhármas alapművétől, az ún. 1 JOHN RIDENER: From polders to postmodernism. A concise history of archival theory. Iitwin Books, LLC, Duluth, Minnesota, 2009. XIX + 185 p. 2 A Levéltári Közlemények csaknem mindegyik háború előtti számában számos és olykor terjedelmes ismertetés jelent meg a legfontosabb külföldi szakmunkákról, s minden szám széleskörű tájékoztatást adott a legjelentősebb szakmai orgánumok közleményeiből. A Levéltári S?emkhcn 1955 után jelenhettek meg folyamatos jelleggel ilyen tárgyú közlemények. 24