Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - „Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában” konferencia előadásaiból” - UJVÁRY GÁBOR: A levéltárak nemzeti hivatásáról

„Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában" Disputa Olyan művelődéstörténeti felfedezések is a vándorgyűléseknek voltak köszönhetők, mint Balassi Bálint szerelmes versei, amelyeket az 1874. évi zólyomi kiránduláson, Radványban lelt föl Deák Farkas, és a magyar irodalomtudomány nagy öregje, To/dy Ferenc azonosított.

5 Nyilvánvaló, hogy a Történelmi Társulat példája a kutatói igényeket is erősítette, és közrejátszott abban, hogy a vidéki archívumok mellett az 1874-ben újjászervezett Magyar Országos Levéltár vált a magyar történettudomány legfontosabb háttérintézményévé. Utóbbi feladatai a korábbi, szinte kizárólag jogbiztosító, feudális jelleggel szemben már a tudományos kutatás segítésére is kiterjedtek. Ahogy a létesítését javasló „államlevéltári ankét" meghatározta, rendeltetése volt: „A történettudományi anyagkészletnek irodalmi értékesítését elősegíteni, megkönnyítve azoknak munkásságát, kik tudományos célból e levéltár irományait fölhasználni kívánják. [...] A levéltár tudományos használata minden módon megkönnyítendő lenne."

6 A korábbi szigorú kutatási feltételek fokozatos enyhítése fontos vívmány volt. „mi sokkal szerencsésebbek is vagyunk — mondta gróf Mikó Imre —, mint a múlt századok búvárai. Ma lehullottak azok a korlátok, melyeket még csak nemrég különböző indokolt és indokolatlan féltékenységek és előítéletek állítottak a búvár útjába, és a melyek a köz- és magánlevéltárak legnagyobb részét egészen vagy legalább részben hozzáférhet[et]lenekké tették."

7 Ugyanígy a magyar történelmi emlékek feltárását, a mai értelemben vett hungarika-kutatást segítette, hogy a magyar állam 1868-tól ösztöndíjakat biztosított külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagainak átnézésére, s ezek segítségével neves ifjú tudósok utaztak számos európai archívumba, így Man^ali Henrik, Veress Endre, Angyal Dávid, Szentpéteri Imre, Gerevich Tibor, Hekler Antal, Csánki Dénes, Eckhart Ferenc, Gragger Róbert, Fukinich Imre, Eckhardt Sándor. Ezzel párhuzamosan kezdődött a közös minisztériumok felügyelete alatt álló bécsi központi levéltárak magyar anyagainak kiaknázása is, amelyben olyan történész-levéltárosok kaptak szerepet, mint Károlyi Árpád, Thallóczy Fajos, Takáts Sándor, Szekjü Gyula, Eckbart Ferenc és Miskolczy Gyula. 1895-ben pedig Fraknói l 'ilmos megalapította az első külföldi magyar intézményt, a Római Magyar Történeti Intézetet, melynek ösztöndíjasai elsősorban a vatikáni levéltár magyar vonatkozású forrásait kutatták, és jelentették meg forráskiadványokban. Hasonló céllal jött létre az 1917—1918-ban működő Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet is. A magyar történelmi tudat alakulásában tehát döntő szerep jutott a levéltári „búvárlatokra" támaszkodó kutatásoknak a dualizmus idején. Még inkább így volt az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után. Míg azonban 1918 előtt elsősorban a magyar szupremácia bizonyítása, addig a két világháború között a trianoni békediktátum igazságtalanságainak történeti igazolása vált a legfontosabb céllá. A dualizmuskori gazdasági fellendülés, majd 1920 után a konszolidáció egyik megalapozója éppen a nemzeti önbecsülést erősítő történettudomány volt. Trianon után ugyanis minden magyar értelmiségi számára kulcskérdéssé vált: hogyan is jutottunk idáig, mi lehetett az elviselheteden döntés oka, mennyiben vagyunk mi magunk hibásak ebben, és mennyiben okolhatók mások a nemzeti katasztrófáért. Mindez jelentősen felértékelte a levéltárak szerepét, hiszen a döntés előzményeit nem csak a közvetlen közelmúltban, hanem már a 18. századtól kellett keresni. Ennek következtében az 1920-as évek elején a történelem „kulcstudománnyá" vált, a levéltári kutatások jelentőségét pedig több tényező is bizonyította, így a Bécsi Magyar Történeti Intézet 1920-as indítása, a Római Magyar Történeti Intézet 1923as újjáalapítása (mindkettő megelőzte a Collegium Hungaricumokat, amelyek ezek mintájára jöttek létre), az 1926-ban Ausztriával megkötött badeni levéltári egyezmény - amely a diplomáciatörténetben mindmáig példa nélkül, közös szellemi tulajdonná minősítette a bécsi „közös" archívumokban őrzött, 1526 és 1918 közötti levéltári irategyüttest, és szentesítette a napjainkig működő bécsi magyar levéltári delegáció intézményét -, illetve az Országos Magyar GyűjteSTHAI.Y, 1875. «JAVASLAT, 1873. 6. 7 MIKÓ, 1874. 524. 19