Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MÉRLEG - MAJTÉNYI GYÖRGY: K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban (LLSKA MÁRTON)

Mérleg A kontinuitás eklatáns példája a pártvezetők vadászszenvedélye. Régi vadászkastélyokban mulatoznak, egykori főúri vadászmezőkön, 1969-ben 70 millió forintos áron megépített kerítés határolta területen vadásznak az Egyetértés vadásztársaság tagjai. A proletárállam hatalmi hierarchiájának felső rétegeit tömörítette a társaság, a kötet szerzője alapos hálózatelemzéssel mutatja ki, milyen üzenete volt annak, ha valaki bekerült vagy kiesett e körből. A vadászat persze nem csak férfias sport, hanem komoly szakma is. Az eddigiek után nem meglepő, hogy egy korábbi csendőrtiszt, Nagy Endre a szocialista évtizedek vadászéletének egyik kulcsfigurájává vált, de Széchenyi Zsigmondot és az ancien régime más előkelőségét is megtaláljuk az állami vadászati társaságok alkalmazottai között — mind Rákosi Mátyás, mind Kádár János idejében. Hasonlóan elődeikhez, a szocialista kor potentátjai sem vetették meg a luxust. Az összes elérhető luxuscikk megtalálható volt a miniszterelnök Hegedűs András háztartásában 1956-ban. Ez onnan tudható, hogy a család ez év októberében Moszkvába menekült, a családfő felesége pedig listát készített arról, milyen tárgyak voltak a lakásban korábban. Ezek között olyanok is, amelyek egy átlagos korabeli lakásban még véletlenül sem fordult elő - robotgép, hűtőszekrény, porszívó — (61.). Ugrás két évtizeddel későbbre, amikor Rotschild Klára Váci utcai divatszalonjában találkozhatunk például Kádár (ánosnéval. A '60-as évektől újra megjelenő luxusszállodák (Astoria, Gellért, Royal, majd később a budavári Hilton) nem csak a rendszer valutaéhségét csillapították, de a külföldi turisták mellett kielégítették a pártvezetők igényeit is. Vannak ugyanakkor olyan jellegzetességei a szocialista elitek életmódjának, ahol diszkontinuitással szembesül a könyv olvasója. Rákosi grandiózus tervei alapján az egykori királyi palota, majd kormányzói rezidencia párt- és kormányközponttá alakult volna át. A tervet Kádár János elvetette, ehelyett felépítették a ma is ott lévő kulturális komplexumot. Vagy: az '50-es években még gyakori volt, hog}' a legfelső vezetés tagjai a Béla király úti rezidenciákon közös evészeteket, nótázással egybekötött délutáni összejöveteleket tartottak, a '60-as évektől már nem találkozunk ilyenekkel. A Kádár-rendszer önképének része volt, hogy a vezetők puritán életmódot élnek. Maga a vezér nem engedte a dorbézolást a vadászatokon, ha ő ott volt, mindenkinek mértékletességet kellett tanúsítania. Majtényinak köszönhetően a sugallni kívánt kép itt-ott felfeslik. Amikor a pártvezető megrendelésére új különvonatot gyártattak Győrben, ebbe Kádár kívánságára egy kis sakkszobát is berendeztek, és a főtitkár alapvetően sajátjaként kezelte a szerelvényt. Csak utalni kívánok arra, hogy ha eg}' későbbi kor történésze elvégzi a szocialista elit és a rendszerváltás utáni vezetőréteg életmódjának összevetését, mindenképpen érdemes a fentebb vázolt szempontokat továbbvinnie, vag}' gondolhat rögtön a vadászpuskával festményre lövöldöző minisztériumi titkárságvezetőre, esetleg az új tisztviselők szolgálati autókkal kapcsolatos történeteire... Mint szó volt róla, a szocialista kor elitje átvette és gyakorolta elődje szokásait, és igénybe vette a letűnt kor emberinek szakértelmét is. E „különös házasságok" nem csak a hatalom működési mechanizmusa szempontjából érdekesek, hanem a régi emberek életútja miatt is. Másként fogalmazva, egy-egy ilyen életút bepillantást enged abba, hogy az itthon maradt — a korabeli szóhasználattal — úri elemek előtt miként nyílhatott meg az érvényesülés lehetősége, ha a megfelelő szakértelem birtokában voltak, és félretették az ideológiai különbségeket (ha voltak ilyenek). Gróf Széchenyi Zsigmond a '40-es évektől vadászati alkalmazott volt, később kitelepítették, de 1960-ban már hivatalos állami expedícióval utazott Afrikában. Sőt, egy visszaemlékezés szerint eg}' alkalommal elfogadta az Egyetértésnek egy közös vadászatra szóló meghívását. A vadászat után névsorolvasást tartottak, ahol az idős vadászt gróf Széchenyi Zsigmond elvtársnak titulálta a zavarban lévő potentát. Ez „általános derültséget 87