Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MÉRLEG - MÁRFI ATTILA: Győri Tanulmányok, 2011/32. Fel. szerk.: BANA JÓZSEF. Szerk.: DOMINKOVITS PÉTER-HORVÁTH JÓZSEF.

Mérleg ve a hangsúlyt. Valójában ez az egyik értékrendje a sorozatnak; a sokszínűség és a folyamatos megújulás. Ezzel a sokszínűséggel most sem maradtak adósok a szerkesztők, mert a jelen kiadvány írásai több izgalmas, s mondhatni nem is olyan rég politikailag tiltott, vagy kényes témakört is érintenek, a „hagyományosnak" mondható elemzések mellett. A kiadvány szerkesztői hármas szerkezeti egységben (Tanulmányok, Mérleg, In Memóriám) tagolták az összesen 13 írást, gazdag képmelléklettel kiegészítve. A kötetet Hudi József, a Pápai Református Gyűjtemény (Levéltár) igazgatója Mindnyájan egy nyáj legyünk ő pás^torsága alatt címmel közzétett tanulmánya nyitja. Az Adalékok Haubner Máté egyházi folyóirat-alapítási kísérletéhez (1832) alcímű írásban a reformkori sajtótörténet egy igen figyelemre méltó és tanulságos, bár meg nem valósult kezdeményezésének részleteit vázolta fel a szerző. Az evangélikus lelkész majd püspök (1846) rövid életútjának, szellemi és hitbéli elkötelezettségének főbb állomásait, s köztük a folyóirat alapításának körülményeit és kudarcát ismerhetjük meg. A korabeli egyházi és szellemi törekvésekre is jellemző, hogy Haubner vállalkozása éppen azért feneklett meg, mert harmadmagával egy időben jelentette be lapindítási kérelmét. A két konkurens, Guzmics Izidor és Kováts Mátyás lapja megindulhatott 1832-ben, de a Haubner által indítandó Keresztény Egyházi Tár már nem járhatott sikerrel, ugyanis a leendő lap nem tudott annyi előfizetőt összegyűjteni, hogy a fenntartást fedezni tudták volna. A másik két lap, s a Haubner-féle programok ismertetése, valamint a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára, három ezzel kapcsolatos forrása igazi kultúrtörténeti ritkaságnak számít eddig nem ismert győri és regionális vonatkozásai miatt. Ezt követően Székely Zoltán a Győri Xántus János Múzeum művészettörténészének tanulmánya olvasható A S^emenyei-há^ címmel. A szerző az épület és más hasonló objektumok kutatásával kapcsolatban általános érvényű megállapításokkal indítja tanulmányát, kiemelve, hogy számos terület (család-, város, társadalom, kultúra-, művészettörténet stb.) számára adhatnak értékes információkat az ilyen szintű vizsgálódások, illetve ilyen összetettségre kell törekednünk a kutatás során. Ezt bizonyítva, az épület leírásánál tulajdonképpen a műszaki- és művészettörténeti ismeretek mellett Győr építéstörténetébe és részben hadtörténetébe is beavatja az olvasóit aló. századtól gyakorlatilag a 19. század végéig. A kérdéses épület jelentősége csak ekkortól válik fontossá. Ezt megelőzően azonban több más környéki objektum, mint a Bécsi-kapu, a kazamaták lejárata és a közeli várfal történeti leírása is sok támpontot ad történetéhez. A leírás komoly kultúra, igazgatás és hadtörténeti közlésekkel gazdagítja az ismereteinket. Később a 19. század derekától, amikor már önálló épület lesz, folyamatos változásairól és környezetének átalakulásáról kapunk képet. Rendkívül imponáló a szerző gazdag forrásanyagokat felvonultató hivatkozási apparátusa is. E források egy részét a Képmellékletekben is tanulmányozhatjuk. A szintézis ugyanakkor felvetheti azt az igényt is, hogy Győr belvárosának épületeiről hasonló szintű adattárral rendelkezzenek a kutatók. A kronológiát követve Hegedűs Elemér nyugállományai alezredes A gorlicei áttörés egyik hőse: vité,^ lovag spondalungai Met% RÍ^SŐ altábornagy című tanulmánya következik a kötetben. Egy példaértékű, rendkívül részletesen megírt katonai életpályába nyerhetünk betekintést. A szerző indoklása szerint a győrieknek is meg kell ismerni ennek a kiváló katonának életrajzát, mivel számos, a városból származó katona felettese is volt. A családi környezet és a kezdeti tanulmányok felvázolását követően, gazdag forrásanyagra hagyatkozva a katonatiszti karrier legfontosabb állomásait ismerhetjük meg, hadtörténeti utalásokkal (hadparancsok, stratégiák, vezérkari és tiszti-listák). Alapos hadtörténeti tájékozottságát bizonyítva az altábornagy egykori csapattesteinek történetéről is olvashatunk részletes feljegyzéseket. S természetesen az I. világháborúról, s az altábornagy különböző beosztásokban és alakulatokban betöltött érdemeiről: így a számára legdicsőségesebb haditettről, a gorlicei áttörésről és a volhinai 75