Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MÉRLEG - PÁLMÁNY BÉLA: a reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja 1825-1848.I—II. kötet (KECSKEMÉTI KÁROLY)

Mérleg Liberális követet csak néhány város, pl. Szeged, Temesvár vagy Buda küldött egyes diétákra, a többség Eperjes, Győr, Székesfehérvár, Kassa, Pozsony stb. a jobboldalhoz tartotta magát. Tudjuk, hogy a szabad királyi városok jórészének igazgatását polgár-nemesek tartották a kezükben (hasonló volt a helyzet a szabad kerületekben), és azt is tudjuk, hogy a régi rendszer utolsó száz éve alatt folytatott nemességadományozási politika gyakorlatilag tette lehetetlenné egy, a nemességgel szembeforduló, öntudatos polgári „negyedik" rend kialakulását. A megnemesített orvos, mérnök, kereskedő, iparos, tudós, gazdatiszt, gyáros, katonatiszt és hivatalnok egyéni ambíciója kielégült, bekerült — ha konkrétan nem is, de elvileg bekerülhetett — a megye és az ország ügyeit megvitató és intéző politikai osztályba. Az Almanach összesített adatai szerint a városi követek 44%-ának volt nemeslevele, legtöbbjük régebbi nemesítés, de van I. Ferenc és V. Ferdinánd kori címeres levél is. Az utolsó 15 év kutatásai, nevezetesen Deák Agnes munkái, kiderítették, hogy az ötvenes évek passzív rezisztenciája szerényebb méretű volt a történetírásban hagyományosan elfogadott képnél. Az új képet az Almanach adatai messzemenően igazolják. Különösen izgalmas a távollevő mágnások ablegátusainak pályafutása. Vagyontalan, politikai—jogi—közigazgatási érdeklődésű emberek voltak, akik közül igen sokan betagolódtak a császári—királyi intézményekbe: ,^4z ember gyenge, a gyomor erős" — jegyezte meg Kecskeméthy Aurél. 1825-től kezdve, a kormány felhagyott az országgyűlés elaltatásának kísérletezésével, a hároméves szabályt pontosan betartotta a forradalomig, de mindvégig szoros és diszkrét rendőri megfigyelés alatt tartotta a két tábla tagjait, mind a potenciálisan veszélyes ellenzékieket, mind a Jóérzésű' követeket és mágnásokat. Külön köszönet jár Pálmány Bélának a rendőri jelentések közléséért és Pajkossy Gábornak a Mettemich-kori besúgó világ kutatójának. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában őrzött anyagból tudjuk, hogy a besúgó jelentések forrásértéke gyakran kétséges. Sedlnit^ky emberei nem voltak éleslátóbbak a Stasi, az ÁVH és a többi hasonló szerv ügynökeinél. Politikai szempontból sokszínű volt a két tábla, ezért is olyan izgalmas a reformkor eszmetörténete. Az üléseken aktív mágnásokat és követeket a jelentések, a frissen kialakult terminológiát alkalmazva, hat kategóriába sorolják: szélsőjobboldali, jobboldali, jobbközép, balközép, baloldali és szélsőbaloldali. A jelentők buzgalmával magyarázható Széchenyi és Eötvös ultra baloldali minősítése. Minden diétán ült néhány jelentő az ülésteremben. Az Almanach adatai szerint, a hat országgyűlés során, az alsótábláról összesen 32 követ, illetve távol levő mágnás képviselője kollaborált Ferstl irodájával: négy megyei, tizenhárom városi és három egyházi követ, valamint tizenkét ablegátus. Egyesek közülük, mint a pesti Koller és a soproni Vághy szép karriert futottak be. Moyzes István a zágrábi káptalan követe, besztercebányai püspök, Gereon Antal\ báró Szjojka Imre képviselője 1830-ban k. k. megyefőnök lett 1849 után. Az adatok arra mutatnak, hogy a rendőrségnek tett besúgói szolgálat elősegítette a nemesítést. Ferstl munkatársai közül öt városi követ kapott címeres levelet 1831 és 1841 között. Vághy (Sopron) 1831, Mukits (Szabadka), Fischer (Kassa) 1833, Czech (Győr) 1840 és Klapka (Temesvár) 1841. A megfigyelők ritkán említenek főúri „alkóv" titkokat, feltehetően azért, mert az ilyen ügyekről felsőbb körökben mindenki tudott. De néhány ellenzékhez húzó mágnás befeketítéséhez ilyen érveket is beírtak a jelentésbe: „Gondolatai azonban a legfontosabb pillanatokban csak felettébb erkölcstelen élete színpadi jeleneteihez igazodtak, amelyekkel közeli női vérrokonságát illetően természetellenes eredményeket segítenek elő" Amadé Viktorról. ,,Br. Bánffy Pál ezért teljesen feleségétől és annak anyjától függ akik eszességben messze fölényben vannak vele szemben. Családi vonzalma a tékozlásra és az ínyenc életre zsarnokion uralják és a próbálkozása, hogy őt Heves vm. részéről, ahol a Borbély cs. birtokai fekszenek, követnek válasszák az ogy-re, nem engedtetett meg." 34