Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MÉRLEG - MÁRFI ATTILA: „Caflisch” A legendás cukrászda története (KATONA CSABA)

Mérleg ba. így esett Caflisch Kristóffal is: a kantoni hatóság irodája (Die Kanzlei des eidgenössischen Standes Graubündenj 1866 végén öt évre állította ki vándorkönyvét. Caflisch útja Svájcból Magyarországra vezetett, ahol először a Krassó vármegyei Lúgosban talált munkát, kosztot és kvártélyt. Itt a város hatósága 1868-ban igazolta megszűnt munkaviszonyát, majd pedig innen Pécsre került, ahol 1873-ban már a „a vándorlási jog továbbra is kiterjesztetik" bejegyzés került vándorkönyvébe — ám ez a vándorélet Baranyában véget is ért. A svájci Hügel József mester cukrászdájában munkára lelt, majd idővel, immár maga is mesterként, átvette az irányítást. 1879-ben vásárolta meg az üzemet, majd ezt követően több mint nyolc évtizeden (több generáción) át a Caflischdinasztia kezén volt a cukrászda. Ez idő alatt — a pécsi polgárság felvirágzásával egy időben - a helyi középrétegek kedvenc cukrászdájává érett, divat és kedvelt időtöltés lett Pécsett a Caflischban süteményezni, sőt találkozni. Azaz: a Caflisch nem csupán cukrászda, de a közösségi, nyilvános térhasználat kiemelt helyszíne is lett a városban. A virágkor azonban nem tartott örökké, 1945 után őket is utolérte az államosítás, és a cukrászda elveszítette addigra már tradicionálissá lett nevét is. A szocializmus évei alatt a nem túl jellegzetes Éva néven fogadta látogatóit, egészen 1988-ig, amikor is felújították az épületet, és - a Caflisch család hozzájárulásával tradicionális nevét visszakapva nyitotta meg kapuit újra. Márfi Attila e történetet követi végig, még pontosabban a svájci kezdetektől a család, illetve a cukrászda múltját. Könyve azonban nem merül ki ennyiben, hiszen afféle, igen gazdag függelékként „cukros ómama" receptjeit is közli a kötet, szó szerint betekintést nyújtva a Caflisch műhelytitkaiba. Az ízléses, színes, ám nem harsány címlappal ellátott, a szerző fotóját és életrajzát, szerzői hitvallását is közlő kiadványt ráadásul igényes ábrák teszik hitelesebbé, beleértve a cukrászda süteményeihez használt egykori sablonokat is (képszerkesztő: Gál Éva főmuzeológus). Fontos megemlíteni, hogy a szerző — számos levéltári forrás mellett — a Pécsi Várostörténeti Múzeum és a Caflisch örökösök tulajdonát képező gazdag forrásanyagra is támaszkodhatott. Összességében szórakoztató, ugyanakkor tudományos megalapozottságú, aktuális tematikájú, ízléses küllemű kötet született Márfi Attila munkája nyomán, amely tényleg nem csak a szakma érdeklődését válthatja ki. Katona Csaba 2011. szeptember 5. és 11. között a Pécsi Tudományegyetem Egyetemtörténeti Gyűjteménye volt a hét múzeuma A pécsi universitas 625. évfordulójára Kelényi Gábor., a PGTE rektorának kezdeményezésére megalakult az ország első egyetemtörténeti, elsősorban az orvostudományi képzés történetét bemutató múzeuma. Az egyetem többi tudományterületére és karára is kiterjedő egyetemtörténeti bemutató gondolata 1997 őszén merült fel, amelyet támogatott a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és Pécs Megyei Jogú Város vezetése is. A múzeum helyszínéül a város egyik legimpozánsabb lakóháza, a Vasváry-ház szolgált, melyben Tóth József rektor nyitotta meg 2000. szeptember 1 -jén, Pécs város napján az egyetem, a város polgárai és látogatói számára az egyetemtörténeti kiállítást. A 2000-ben kezdődő egyetemi integráció (a két pécsi egyetem, valamint a szekszárdi Illyés Gyula Főiskola egyesülése) újabb lökést adott a közös múlt relikviáinak lehető legteljesebb bemutatására. A jelenlegi Egyetemtörténeti Gyűjtemény a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának szervezeti egységébe tartozik. 2006. október 31-én a Vasváry-házban lévő kiállítás megszűnt, állományának további megőrzését, kezelését az egyetem bibliotékája vállalta magára. Az új állandó egyetemtörténeti kiállítás a Klimo Könyvtár épületében nyitotta meg kapuit 2010. november 17-én. 78