Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S^akolcs^ai Attila Anyja azt írta a levelében, hogy „nyugtalan, csapongó fantáziával rendelkezik [...] és 1956 óta, hogy belépett a kamaszodó korba, fantáziája még jobban elragadta". Ezt Toronyi Jánosné vallomása ugyanúgy megerősíti („beszélgetés alkalmával sok esetben összevissza halandzsázott"), mint Szendefi Pálé („sok esetben nem mond igazat, és túlozjk egyes dolgok elmondása alkalmával"). Véleményem szerint azonban nem Vas Gál - betegségéből fakadó — képzelgésének vagy nagyotmondásának volt elsődleges szerepe a hamis vallomások megszületésében. O ugyanis — a fennmaradt iratok tanúsága szerint — magától nem halandzsázott sem a VIII. kerületi kapitányságon, sem a vizsgálati osztályon, csak amikor fejét falba verve vagy másként arra kényszerítették. A megtorlás idején alkalmazott erőszakról annyi brutális történet ismert, hogy a Vassal szemben alkalmazott erőszak nem tűnik súlyosnak. Anyja azonban nemcsak azt közölte, hogy fia gyengeelméjű, hanem azt is, hogy exsudativ (gyulladásos állapotban lévő) neuropátiás. A szakkifejezés használata azt mutatja, hogy rendelkezett olyan orvosi lelettel, amely azt tartalmazza. Jelezte is, hogy szükség esetén bemutatja a rendőrségnek fia kórházi, orvosi igazolásait. A neuropátia olyan, az idegrendszer károsodása vagy működési zavara következtében kialakuló erős fájdalomérzet, amely önmagában elég lehet arra, hogy lehetedenné tegye a beteg számára a mindennapos tevékenységek önálló elvégzését. A neuropátiás beteg csillapíthatatlan fájdalomérzettel éli életét, számára egy egészséges embernek fájdalmas ütés elviselheteden kínt jelenthet. Érthető tehát, ha Vas Gál, miután fejét a falba verték, azt vallotta, amit a szájába adtak. Az iratokban nincs nyoma, hogy a vizsgálati osztályon is verték, megverték volna, ebből azonban semmilyen következtetés nem vonható le. De nem is volt szükség újabb bántalmazásra ahhoz, hogy önmaga ellen hamis vallomásra bírják, elég lehetett, ha arra emlékezett, amit Deák Bélától kapott. Egy másik ötvenhatos perben elítélt fiú, Bognár Ottó a bírósági tárgyaláson arra hivatkozva vonta vissza rendőrségi vallomásait, hogy azokat súlyos bántalmazás hatására tette. Elismerte, hogy a Gyorskocsi utcában nem bántották, csak Tatabányán a letartóztatásakor, ám „Tatabányán úgy megvertek, hogy az egy életre elkísér"?

1 Amúgy pedig „a vallomások kikényszerítésénél használt módszerekre nem a verés a jellemző [...]. A leggyakrabban, majdnem minden esetben használt módszer a rábeszélés volt. '

5

3 Vas Gált pedig nyilván nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy magának használ, ha megteszi a szájába adott vallomásokat. Vas Gál Keleti pályaudvari vallomása jelen elemzés szempontjából nem releváns, mivel azt a VIII. kerületi kapitányság jelentése olyan formában őrizte meg, amelyből nem derül ki, miről beszélt saját szándékából, és mit mondott felszólításra, sőt az is csak vélelmezhető, hogy magát résztvevőnek, és nem szemlélőnek mondta. Víg utcai kihallgatásán azonban anélkül mondta el októberi cselekményeit, hogy említette volna a Kertész utcában történteket, az csak az első jegyzőkönyv félbehagyása után, a folytatásba került bele, vagyis akkor beszélt róla, amikor kihallgatója számára kiderült, hogy baj van a történet kronológiájával, és Vast őszinte/beismerő vallomásra szólította fel (kényszerítette). Ennél is egyértelműbben utalnak a kihallgató aktív szerepére a vizsgálati osztályon felvett jegyzőkönyvek, amelyek szerint elsőre ugyanúgy mondta el a történetet, ahogy a Víg utcai töredékjegyzőkönyvben áll, a Kertész utcai gyilkosság nélkül, amiről csak azt követően tett (beismerő) vallomást, hogy első beszámolóját, mint hazugságot visszautasították, és felszólították, hogy tegyen beismerő vallomást. Muzserák főhadnagynak nem őszinte, hanem beismerő vallomásra volt szüksége. A második február 11-ei jegyzőkönyv bevezető része háromszor tartalmazza a „beismerő vallomás" kifejezést (amit Vas első kihallgatásakor nem tett, de amit a második elején megígért), és csak egyszer azt, hogy vallomása „őszinte" lesz. Ekkor kezdett összevissza halandzsázni a Kertész utcáról, sőt a Baross és a Köztársaság térről. Következtetésemet nem cáfolja, hogy az őt vizsgáló orvosoknak is beszélt 5

2 BFL XXV.4.a. A Budapesti Fővárosi Bíróság büntető iratai. Nb. 3308/1957. Palotás József és társainak pere, Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. október 17. 5

3 Czakó Kálmán legfőbb ügyész feljegyzése Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke részére. 1954. november 6. Közli: HORVÁTH, 1992. 507.' 18