Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S^akolcs^ai Attila ebeket isjól elintéztük (óvásokat) sikerült kinyírni. "

4 Őrizetbe vétele a vártnál nagyobb fogásnak tűnt, ugyanis még a Keletiben elmondta azt is, hogy „a Baross téri harcokban 4 napon keresetülfegyveresen kb. 25 társával részt vett". A Víg utcában további cselekményeire derült fény: október 23-án csadakozott a tüntetéshez, délután hat óra tájban ért egy csoporttal a Dózsa György útra, ahol végignézte a Sztálinszobor ledöntését. Hallotta, hog}' a Rádiónál lövik az embereket, de nem oda, hanem hazament, és a szomszédjánál meghallgatta a rádióban Nagy Imre beszédét.

5 A jegyzőkönyv első oldala azzal ér véget, hogy rádióhallgatás után lefeküdt aludni: „Ezután visszatértünk [anyjával] lakásunkra, és lefeküd [tünk]". A következő oldal másnaptól tartalmazza vallomását: „[lefeküd] tünk. Október 24én egész n

aP otthon tartózkodtam." 25-én két megnevezett társával fegyvert szerzett egy raktárból, a Róna és a Bosnyák utca sarkánál foglaltak tüzelőállást, hogy megtámadják a szovjet csapatokat. A megjelenő páncélosokra azonban, amelyek kilőtték a felkelők ágyúját, nem mertek tüzet nyitni, és 26-án sem vettek részt a harcban. 27-én dolgozni ment munkahelyére, a Verseny utcai postahivatalba. A jegyzőkönyv — november 2-ra datálva az esetet — azzal folytatódik, hogyan került az Akácfa és a Wesselényi utca sarkára, ahol az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény, a honvédriszt állítólagos meggyilkolása történt. A jegyzőkönyv itt megszakadt, az oldal másik fele üresen maradt, a következő lapon pedig - az első oldalhoz illeszkedve — másképp folytatódott a történet: „[lefeküd]tünk. Megjegyezni kívánom, hogy [...]." Részletesebb és terhelőbb vallomás következik: a szomszéd házban lakó rendőr főhadnagy már 23-án este arra buzdította Vast és két társát, hogy menjenek harcolni, ígérte, hogy fegyvert is szerez nekik, de másnap az ő segítsége nélkül kerítettek három puskát egy raktárból. A félbe maradt oldalon is szereplő Róna utcai történetet ezúttal értelemszerűen október 24—25-re datálva tartalmazza a jegyzőkönyv, amelyben azonban hibásan szerepel a dátum: október 24. és 26. A történet is megváltozott: nem a szovjet páncélosok lőtték ki az ágyút, hanem az lőtte a tankokat. Ezt követi az október 26-i események részletes leírása. Reggel Vas a keresztanyját indult meglátogatni, de az Akácfa és a Wesselényi utca sarkán csadakozott egy csoportosuláshoz. Egy középkorú férfi felszólítására megállítottak egy buszt, hátsó gumiját zsebkésével kiszúrta, a buszt keresztbe fordították az úton. A torlasz segítségével megállítottak egy Tatra gépkocsit, abból „kirángattak" zgy fiatalembert és egy kisgyereket, akiknek további sorsáról nem esik szó. A Tatra után két fegyveres egy Pobedát állított le, amelynek Vas mind a négy kerekét kiszúrta. A kocsiban három civil ruhás férfi utazott, akik nem voltak hajlandók igazolni magukat, mindössze annyit közöltek, hog}

7 az egyik minisztériumba akarnak eljutni. Miután kirángatták őket a kocsiból, a két utas futásnak eredt, a tömeg egy része „Fogják el a gyilkos ávósokat!" felkiáltással üldözőbe vette őket. A többiek felborították a gépkocsit, de a sofőrt útjára engedték. A jegyzőkönyv szerint Vas nem vett részt a menekülők üldözésében (csak a kocsi felborításában és a kiabálásban), később indult utánuk, és látta, hogy az egyik ávósnak vélt civil ruhást a tömeg „a helyszínen agyonverte, a másik személynek sikerült valahogy elmenekülnie [...] azt a kijelentést tettem, hogy e\;/ is jól elintézték". Amikor délben a keresztanyjához indult, látta, hogy „az EMKE kávéház előtt, az úttesten két rendőrt agyonvert a tömeg'. Délután a Baross téren keresztül ment haza, ahol a Fiumei út sarkán álló épület kapujában fegyvereket osztogattak. O is kapott, és négy napon át más felkelőkkel együtt gépkocsikat igazoltatott a Fiumei út torkolatánál, csak éjszakára ment haza. A Víg utcában még aznap tanúkihallgatási jegyzőkönyv készült az ügyet elindító Deák Bélával. E szerint Vas Gál volt a vezetője annak a csoportnak, amelyik a Wesselényi utcában megállította a buszt, és eltorlaszolta vele az utcát. Később Deák látta a fiút, amint „a Kertész utcában 4 Uo. 5 ABTL 3.1.9. V—141410. Vas Gál jkv., 1957. február 4. Nagy Imre október 23-ai beszédét nem közvetítette a rádió. 4