Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - Iratok a közös magyar - szovjet űrrepülésről 1979—1980. A kötet forrásait válogatta és szerkesztette: KOCSIS PIROSKA ÉS ÓLMOSI ZOLTÁN (KÁLI CSABA)

Mérleg Az igényes és értékes bevezető tanulmány, mely „A közös magyar-szovjet űrrepülés és a hatalom" címet viseli, a magyar űrkutatás közvetlenül a háború utáni első, Bay Zoltán által 1946-ban elvégzett híres Holdradar-kísérlettől kezdve tekinti át a honi űrkutatás kérdéskörét, a későbbiekben elsősorban természetesen az 1980-as űrutazásra és a köré fonódó politikumra fókuszálva. A tanulmány kitűnően illusztrálja a főtémán keresztül — mint csepp a tengerben egyrészt a hazai politikai gépezet, azon belül is a propaganda-gépezet működését, valamint a szovjet—magyar kapcsolatok korántsem egyenrangú partneri együttműködésen alapuló viszonyát a hetvenes-nyolcvanas évek kulisszái között. A hetvenes évek „aranykora", több más terület mellett, a hazai űrkutatás számára is jelentős fellendülést eredményezett. Magyarország 1971-ben csatlakozott az Interszputnyik űrtávközlési rendszerhez, amely szintén a szocialista országokat tömörítette. Az évtized során az országban felépültek azok az intézmények, amelyek elősegítették a gyakorlati munka kibontakozását és nemzetközi szintre emelését. Ennek keretében 1976-ban adták át Penc község mellett a Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumot, amely csatiakozva az Interkozmosz programjaihoz, megfigyeléseket hajtott végre geodéziai műholdakkal, az ország földtani alaphálózatának megteremtése érdekében. 1977-ben pedig elkészült Taliándörögdön a főleg kereskedelmi feladatokat ellátó Űrtávközlési Földi Állomás. Ezen intézmények mellett még az űrbiológiai és űrorvostani kutatások fejlődtek jelentősebben a már korábban kialakított intézeti keretek között. Mint említettük, az „emberes" űrrepülés lehetőségét 1976-ban vetették fel a szovjetek. A szocialista országok közötti hierarchiát - Csehszlovákiát, Lengyelországot és az NDK-t mindenképpen elénk rangsorolva — és az (orosz) ABC-t betartva, így Bulgária után sorolva Magyarországot, 1979-re prognosztizálták a magyar űrhajós fellövését. A tanulmány részletesen beszámol az űrhajósok kiválasztásának folyamatáról, amiről az elmúlt évtizedekben már sokat lehetett hallani, elsősorban a bulvár tőmegmédia megközelítésében, itt azonban teljes, összefogott képet kapunk erről a politikumot nem nélkülöző kényes eseménysorról. Emellett a bevezető tanulmány kitér egy eleddig kevéssé ismert tényre, nevezetesen, hogy miért csúszott csaknem egy évet a magyar űrhajós fellövése, amit eredetileg 1979 júniusára terveztek. A hatalomgyakorlás egyik fontos transzmissziójaként működő tömegpropaganda űrhajózás-centrikus működésébe is bepillantást kapunk, ahol kvintesszenciaszerűen tárul elénk a kádári „puha-diktatúra" nem ritkán groteszk világa. A média és a kereskedelem felkészülése az eseményre sajnos nem múlhatta felül önmagát, a rendszer túlszabályozottsága eleve lehetedenné tette a kihívásokra való gyors és hatékony reagálást. Egyúttal képet ad az írás a szovjet és a magyar, valamint a többi szocialista ország (média)hatalom-gyakorlásának több-kevesebb árnyalattal eltérő módozatáról. Az egész űrrepülésnek talán a közvélemény előtt legismertebb része, a sikeres küldetés után lezajlott események sora, ahol a korábbi mozzanatok titkos, vagy késleltetett megismerhetősége után - a dolog lényegéből eredően - a lehető legnagyobb fordulatszámra kapcsoltak a hatalmi, média és más propaganda csatornák, karöltve a kereskedelmi „expanzióval". A későbbi hangulatjelentésekben időnként már negatívumként jellemezték a visszatérő űrhajósok körüli felhajtást, a „kevesebb több lett volna", ami az előszeretettel terjesztett - valójában hamiskás — kádári puritanizmus szellemébe valóban nem illett bele. A hatalom azonban nem akart gátat vetni ennek a „túlburjánzásnak", hiszen a megelőző évi áremelések, a gazdaságban immáron nemcsak a bennfentesek számára érzékelhető törésvonalak, illetve lendületvesztés, a sikerek lázas keresésére és kihasználására késztette az ország vezetőit. így nekik teljesen kapóra jött az űrrepülés, ami a maga nemében egyedülálló teljesítmény volt, feledtetni igyekeztek vele a napi gondokat, ráadásul a rendszer felsőbbrendűségét hirdető téziseket is sikerült sokak szemében újra kondicionálni. A kötet fő részét alkotó források lényegében kiteljesítik, részleteiben is bemutatják a tanulmányban összefűzött tényeket és elemeket. A közölt 26 dokumentumcsoport túlnyomó 89