Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - PÁL-ANTAL SÁNDOR: Marosvásárhely története I. A kezdetektől 1848-ig. (GÁLFI EMŐKE)
Mérleg A fejedelemség korát is a már megszokott módon, alfejezetekre bontva tárgyalja, többnyire az erdélyi történetírók és a Marosvásárhelyen található levéltárak (Román Nemzed Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Gyűjtőlevéltára stb.) anyagára alapozva. Használja ugyanakkor a Magyar Országos Levéltár állagait és más kiadott forrásokat egyaránt (pl. Székely Oklevéltár). Sajnálatos módon az Erdélyi Fejedelmek Királyi Könyvei című, a korszakra vonatkozó alapvető forráskiadvány-sorozat elkerülte a szerző figyelmét, jóllehet kötetei számos adatot tartalmaznak a város elöljáróságára, főbírájára, iskolájára, céheire stb. vonatkozóan. (Vö. Az Erdélyi Fejedelmek Királyi Könyvei VII. 3. kötet mutatójának Vásárhely és Székelj/vásárhely címszavai). A város kiváltságainak szentelt alfejezetben a szerző a fejedelemségkori privilégiumokat elemzi aszerint, hogy azok az igazságszolgáltatás, vagy a gazdasági élet terén szerzett jogokat biztosították, illetve erősítették meg. Szépséghibája, hogy a kiváltságlevelek csupán jegyzetben szerepelnek, holott véleményünk szerint fontosságuk inkább a törzsszövegbeli feltüntetésüket indokolta volna. Az viszont már nem csak szépséghibának számít, hogy a 12-es pontnál (46. o.) szereplő 1583. január 28-án kelt oklevél kiadójaként Pál-Antal tévesen Báthory Zsigmond fejedelmet, és nem Báthory István lengyel királyt nevezi meg. Ha viszont a kiadó személye mégis megegyezik a kötetben közölt személyével, akkor egy másik privilégiummal van dolgunk. (Az oklevelet lásd VERESS ENDRE: Báthory István levelezése II. 204-207.) Minthogy az ereded oklevelet nem állt módunkban ellenőrizni, csupán felvetjük, hogy a 10. pontnál (46. o.) közölt oklevél keltezését augusztus 3-a helyett 1581 augusztus 13-ára kellene módosítani, amint az az általunk átnézett kolozsmonostori protocollumban is szerepel (MOL F15. XXII. 79 r—81 v). Külön kiemelendő a fejedelemség korának szentelt fejezetből a város területi gyarapodásáról és a céhekről írott rész. Előbbi mélyreható alapossággal tisztázza a városba olvadt falvak elméletének a helytörténeti irodalomba mindeddig beívódott pontadanságait, utóbbi pedig a szerző korábban szerzett tapasztalatait értékesítve írja le a céhes élet virágzását és összesíti a város területén működő céhek adatait. (Lásd ehhez: A marosvásárhelyi céhek pecsétjei. Emlékkönyv Kiss András nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, 2003, 433-454.) Kiemelt helyet foglal el a fejezetben a Bethlen Gábor által 1616-ban adományozott, a város életét alapjaiban meghatározó kiváltságlevél bemutatása. Akkor ugyanis a fejedelem a települést Marosvásárhely néven a szabad királyi városok sorába emelte, rangja jeleként pedig új címer és pecséthasználati joggal ruházta fel. Habár a kötet címe egyértelművé teszi számunkra, hogy annak központi témáját kizárólag a város történetének bemutatása képezi, Marosvásárhely ezen fő privilégiumának összehasonlítása más erdélyi városok hasonló kiváltságleveleivel lehetőséget adott volna a szerzőnek arra, hogy rámutasson Marosvásárhelynek a székelyföldi, sőt az egész erdélyi városi hierarchiában elfoglalt helyére, valamint mindazon előjogokra, amelyekre a város a libera civitas rang megszerzése után tehetett csak szert. „A hosszú 18. század" című fejezet áttanulmányozása során minden olvasó számára nyilvánvalóvá válhat, hogy ez (is) egy olyan korszak, amelyben szerzőnk igazán otthonosan mozog. A források bősége ugyanakkor jóval alaposabb és több részletre kiterjedő vizsgálódásra nyújtott lehetőséget. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc eseményeinek leírása során az eddig megjelent szakmunkákkal szemben, amelyek főképp az 1707-ben tartott vásárhelyi országgyűlés munkálataival és Rákóczi fejedelmi székbe való beiktatásával foglalkoztak, a város szerepét emeli ki. A továbbiakban tág teret biztosít a gazdasági viszonyok leírásának, külön tárgyalva a kézműipar, mezőgazdaság, szőlőművelés és kereskedelem, továbbá a közteherviselés idevonatkozó kérdéseit. A város irányításában végbement változások ismertetése után — melyek lényege, hogy az előző korszakhoz képest megnő a városvezetés végrehajtó szerepe — az önkormányzatiság kérdéskörét elemzi. Részletesen leírja a város fő tisztségviselőinek, a tanács és az esküdt közönség tagjainak feladatait, ezen intézmények hatáskörét és az egész városigazgatási rendszer 81