Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MEMENTÓ - Dr. G. VASS ISTVÁN 1942-2011 (LAKOS JÁNOS)

Mementó tozó szervek iratkezelésének ellenőrzésére, az iratátvételekre és a hirtelen megnőtt kutatói igények kiszolgálására. 1990-ben összeállította és megjelentette a levéltár fond- és állagjegyzékét. Korán felismerte a számítógép levéltári alkalmazásának jelentőségét, vezetésével kisebbnagyobb alkalmazások valósultak meg. Az 1980-as évek végétől kiállt a levéltári kutatásokat gátló korlátozások lebontásáért. Az 1990-es évek elején embert próbáló feladatot jelentett az elmúlt rendszerek kárvallottjainak kárpótlásáról rendelkező törvényekből fakadó hatalmas levéltári adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Nagyrészt az O érdeme, hogy az intézmény sikerrel oldotta meg ezt a feladatot. Huszonkét évvel létrejötte után, 1992. július l-jével megszűnt az Új Magyar Központi Levéltár, betagolódott anyaintézménye, a Magyar Országos Levéltár szervezetébe. G. Vass István ettől kezdve főigazgató-helyettesi posztot töltött be 1994. március 31-ig. Ebben az időszakban tevékeny részt vállalt az egyesült intézmény vezetésében és új szervezetének kialakításában, irányította az általa felügyelt osztályok feladatvégzését. Főigazgató-helyettesi megbízásának lejártakor kiváló munkájának elismeréséül főtanácsosi és címzetes főigazgatói címet kapott. Főlevéltárosi munkakörben dolgozott tovább a VI. Osztályon. Többek között az Országos Tervhivatal iratanyagát rendezte, és látta el segédletekkel, de részt vett a gyűjtőterületi munkában is. 1998 januárjától 2003 júniusáig az V. Osztály főosztályvezetőjeként működött, majd közveden főigazgatói hatáskörben főleg kiadványokon dolgozott. 2005. június 30-án nyugállományba vonult, de kiadványmunkáit tovább folytathatta. Rendszeresen bejárt az intézménybe, és a Hess András téri épület III. emeletén lévő kis irodájában szorgalmasan dolgozott az 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskiadásán, irányította a jegyzőkönyvek napirendi jegyzékeinek összeállítását, szerkesztette a kiadott köteteket, részt vett az iratdigitalizálást előkészítő munkákban. 2005-ben és 2008-ban jelentek meg kitűnő forráskiadványai (Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei, Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei, utóbbi Szűcs Lászlóval közös munka), 2003-2008 között pedig a Minisztertanács napirendi jegyzékek általa szerkesztett négy kötete. Mindeközben — mint korábban is — tanulmányokat, cikkeket publikált szakmai folyóiratokban, többször a sajtóban is. G. Vass István tartalmas és eredményes szakmai pályát futott be. Bármilyen vezetői vagy beosztotti munkakört töltött be, becsülettel és odaadással munkálkodott mindig a levéltárügy, sohasem a saját érdekében. Tudományos munkái alapvetőek, a levéltári irodalom becses művei. Erdemeit a régi rendszer is elismerte azzal, hogy kétszer is átvehette az akkori miniszteri díjat. 2003-ban Széchényi Ferenc-díjat, 2004-ben pedig a Magyar Országos Levéltár Ember Győződíját adományozták számára. Nemrég jelent meg a „Portréja" a Magyar Országos Levéltár honlapján. Ebben leírta: testileg és szellemileg még nem érzi magát nyugdíjasnak, és abban reménykedik, hogy néhány régóta dédelgetett történeti probléma feldolgozását még el tudja végezni. Szívszorító érzés olvasni ezt. A kegyeden sors keresztül húzta a reális célkitűzést, nem adott esélyt a remény megvalósulására. G. Vass István hosszú időn át a levéltáros szakma egyik meghatározó személyisége volt. Egyénisége, szakmai és tudományos eredményei tiszteletet parancsolóak, sokat tanulhat belőlük az ifjabb levéltáros nemzedék. Mi, idősebb kortársai, akik jóban-rosszban Vele együtt tevékenykedtünk az elmúlt évtizedekben, érezzük talán legjobban, milyen nagy űrt hagyott maga után. Becsülettel és kegyelettel megőrizzük emlékét. Lakos János 78