Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - I. A területi általános levéltárak önkormányzati versus állami fentartása illetve a levéltárügy és az iratkezelés felügyelet ágazati irányításának kérdései - Javaslat a területi általános levéltárak állami fenntartására és a Nemzeti Levéltári Igazgatóság létrehozására

Állásfoglalás és b i 11 s ági j e l e n t é s 20 11 2. 2. A területi általános levéltárak állami fenntartásba vétele és a Nemzeti Levéltári Igazgatóság létrehozása A területi általános levéltárak állami fenntartásba vétele esetén a legkevesebb szervezeti változtatással járó, egyúttal legköltséghatékonyabb megoldás az önálló területi állami levéltári hálózat kialakítása lenne. Ennek a hálózatnak a tagintézményei a jelenlegi területi (megyei) általános levéltárak lennének, tehát a települési önkormányzati levéltárakra javaslatunk szerint nem terjedne ki az állami fenntartásba vétel, sőt, az ilyen intézmények alapításának lehetőségét a továbbiakban is célszerű fenntartani. A területi állami levéltári rendszerek működésére számos nemzetközi példa van, a szomszédos országok többségében (pl. Szlovákia, Ukrajna, Románia, Horvátország, Szlovénia) és meghatározó európai államok esetében is (pl. Olaszország). A javaslat szerint a területi állami levéltár feladat- és hatásköre - az alább tárgyalt változásokkal — alapvetően megegyezne az Ltv.-ben, valamint a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységével összefüggő szakmai követelményekről szóló 10/2002. (IV. 13.) NKOM rendeletben előírt feladatkörökkel. Az ágazati minisztérium felügyeleti valamint az eddigiekben a megyei önkormányzatok által gyakorolt intézményfenntartó tevékenységét — leghatékonyabb megoldásként — a jelen munkaanyagban javasolt, az ágazati miniszter felügyelete alatt lévő, a jelenlegi szakfelügyeleti rendszert is magában foglaló önálló Nemzeti Levéltári Igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság} látná el. Ezzel létrejönne az egységes, központi szakmai irányítás, amely lehetővé tenné a rendelkezésre álló központi állami források feladatarányos elosztását. A területi állami levéltár igazgatóját az Igazgatóság elnöke nevezné ki. Az intézményen belül a munkáltatói jogokat a területi levéltár igazgatója gyakorolná. A területi állami levéltár önálló jogi személyiséggel és saját költségvetéssel rendelkezne (az államháztartásról szóló törvény [Áht.] szerinti önállóan működő költségvetési szervként), ugyanakkor bizonyos pénzügyi, gazdálkodási centralizáció - az Igazgatóság megalakulása esetén - megvalósítható. Különösen vonatkozik ez a központi állami források hatékony felhasználására, a helyi szinten jelentkező, ám nem mindenhol azonos súlyú problémák központi kezelésére. Ez a szervezeti struktúra a levéltárak között jelenleg fennálló különbségek hatékony csökkentése mellett lehetővé tenné a magas szintű szakmai feladatellátáshoz szükséges regionális műhelyek (restaurálás, digitalizálás) kialakítását és hatékony működtetését. A javasolt megoldás előnye, hogy a jelenlegi szervezeti keretek meghagyásával viszonylag gyorsan megvalósítható, a levéltárak megőriznék önálló jogi személyiségüket, ami a pályázati források becsatornázása, a helyi lehetőségek (pl. önkormányzati támogatások igénybevétele, helyi projektekben való részvétel) jobb kihasználása révén nemcsak szakmai, hanem anyagi előnyökkel járna a fenntartó állam részére is. A javasolt megoldás garantálhatja a helyi, már kialakult, gyümölcsöző együttműködési formák (megyei könyvtárral, múzeummal, helyi egyetemmel vagy főiskolával stb.) továbbélését, bővülését is. Az Igazgatóság hatékonyabban irányíthatná a levéltári hungarika-feltárásokat és a határon túli magyar vonatkozású iratanyag megmentését szolgáló állami források felhasználását, ezzel is elősegítve a kárpát-medencei magyarság identitásának megőrzését. Véleményünk szerint a területi levéltári szervezet hatékony irányítása, költségtakarékos működtetése csak megfelelő központi irányítás, vagyis az Igazgatóság létrehozása esetén képzelhető el. 19