Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - GYIMESI ENDRE: AZ állam folyamatos működésének letéteményese maga a levéltári anyag

A^ állam folyamatos működésének letéteményese maga a levéltári anyag... mára vonatkozó levelezését velem véleményezteti, ami megtisztelő, s fontos mozzanat, bár azt hiszem, hogy a minisztériumi osztály, ahogy eddig is, ezután is mindent meg fog tenni a szakmai érdekek érvényesítése céljából. Talán az is ennek a posztnak köszönhető, hogy az új alkotmány megszületését követően az önkormányzati törvény mostani átalakítása napirendre került. Ez sok tekintetben érinti a szakmát, amiről a későbbiekben még sokszor lesz szó. Ezzel kapcsolatban az a megtiszteltetés ért, hogy a frakció-állásfoglalás levéltárra vonatkozó részét magam írhattam meg. így az került bele a frakcióálláspontba, amit a levéltáros szakma képvisel, s ezt viszi tovább a frakció az elkövetkezendő tárgyalásokon. Az is fontos dolog, hogy a Széchenyi-tervbe bekerült egy mondat, ami elsősorban az országos levéltárra vonatkozik: eszerint a Várnegyed rehabilitációja kapcsán kiemelten figyelni kell a nemzeti kulturális örökséget megtestesítő intézményekre, így arra is, hogy az országos levéltár jobb körülmények közé kerülhessen. Azt hiszem, sikerként könyvelhetjük el, hogy meg tudtuk akadályozni a Somogy Megyei Levéltár, illetve a Békés Megyei Levéltár szakmai összevonását más intézményekkel. Úgy látom, hogy sok tekintetben már túl vagyunk a gazdasági összevonásokon, s most már nyilván arra kell figyelni, hogy a levéltárak költségvetési kereteik fölött is önállóan rendelkezhessenek. Tény azonban, hogy meg-megújuló ez irányú törekvéseknek lehetünk tanúi, s nyilvánvalóan sajnálatos precedens-értékű lenne, ha valahol áttörés születne, s könyvtárral vagy múzeummal vonnának össze levéltárakat. Most legutoljára Békés megyében a múzeummal való összevonásra történt felterjesztés. A Levéltári Kollégium, az Önkormányzati Levéltárak Szövetsége és az országos levéltári egyesület fontosnak tartotta a szakma, a kollégák véleményének kikérését. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy elkészüljenek azok az átfogó anyagok, amelyekről a mostani előadások is szólnak. A Levéltári Kollégium egyik utolsó ülésén véglegesített és elfogadott szakmai állásfoglalást minden döntéshozóhoz eljuttattuk. így tehát első kézből ismerhetik meg a levéltáros szakma álláspontját és véleményét. Engedjék meg, hogy egy-egy széljegyzetet fűzzek a költségvetési kérdéseket illetőn a Tilcsik György által megfogalmazottakhoz. Úgy vélem, valóban igen veszélyes tendenciát jelöl, ha öt esztendő alatt három közepes levéltárral lett kisebb a szakma költségvetése; szintén veszedelmes az, hogy ez alatt az idő alatt két közepes nagyságú levéltár munkatársi gárdájával lettünk kevesebben. Mindeközben a levéltárak által átvett iratanyag viszont egy közepes levéltárral, avagy két kisebb levéltárnyi mennyiséggel nőtt. Nyilván elejét kell venni a további visszaszorulásnak, s ezt szolgálja az elkészített anyag. Be kell látnunk, hogy manapság bizony úgy működik a politika, főleg a megyei önkormányzatok szintjén, hogy időnként egy megyei képviselőnek fontosabb, hogy egy kisközség tortaevő versenyére esetleg 50 ezer forintot megszavazzon a közgyűlés, mint, hogy legfontosabb történeti alapintézményének a költségvetését megfelelő karban tudja tartani. Persze a kialakult helyzethez az is hozzájárul, hogy az új törvények értelmében, amelyeket pár esztendővel ezelőtt hoztak, összemostak egy sereg ágazatot, és az egységes normatívából egyre kevesebb jutott a levéltárak számára. A másik meghatározó mozzanat pedig az önkormányzati törvény képlékeny volta. A parlamenti képviselők jó része érintett valamilyen szinten az önkormányzati ügyekben, tehát ezen a területen is igen komoly belső küzdelmek folynak. Hiszen sok kis község, város, nagyváros polgármestere ott van, sőt mind a 19 megyei elnök is és persze nem mindegy számukra, hogyan alakul a jövő. Ami most már biztosan látható, hogy az oktatási rendszeren belül a pedagógusok bére a jövőt illetően átkerül az állami feladatok közé, ugyanakkor a fenntartás marad a helyi önkormányzatoknál. Többféle variáció fut egyszerre; az egyik radikális változat szerint a jövőt illetően a megyék nem lesznek intézményfenntartók, hanem elsősorban a területfejlesztés dolgaiban kapnak központi szerepet. Természetesen ezzel szemben létezik ugyanakkor olyan kemény önkormányzati lobbi is, amely ez ellen fellép, s nem tudni még, milyen eredménnyel. Ami a je5