Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - IN MEMORIAM - Sáry István (GECSÉNYI LAJOS-KATONA CSABA)

IN MEMÓRIÁM SÁRY ISTVÁN (1933-2009) Jéghideg szélben búcsúztunk 2010. január 22-én a hólepte győrújfalui temetőben dr. Sáry István kollégánktól, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának nyugalmazott főlevéltárosától, több éven át volt igazgatójától. „Pista bácsi", „Pista bátyánk", ahogyan a nála alig fiatalabbak is tisztelték, élete elválaszthatadanul összefonódott a hajdani Győr vármegye és Győr város kutatásával, a források fáradhatatian feldolgozásával. Szombathelyen született. Elsőgenerációs értelmiségi volt. Pályája a győrasszonyfai sokgyermekes vasúti állomáskezelő családjából indult, a Magyar Vagon- és Gépgyár szakmunkása lett, majd az érettségi után az ELTE BTK-n tanult tovább. 1959-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Még ebben az évben a Győri Állami Levéltárban kapott állást. Ettől fogva eljegyezte magát a levéltári munkával. Miközben teljes figyelmét a levéltári anyag megismerésére fordította, maradt ereje a kutatómunkára is. Első tanulmánya 1963-ban jelent meg az Arrabona múzeumi évkönyvben a szigetközi vasútépítés tervéről. Kiismerte magát a kiegyezést követő évek oktatástörténetében, amelyből bölcsészdoktori disszertációját készítette 1982-ben, Győr és vidéke gazdaságtörténetében, a Nyugat-Dunántúl közlekedéstörténetében, a „vasminiszter", Baross Gábor munkásságában. Emellett se szeri, se száma nem volt a kisebb-nagyobb írásoknak, amelyek a Rákóczi-szabadságharc eseményeitől a szívügyének tekintett 20. századi városszépítésig, a városháza és a szervezett önkéntes tűzoltás történetéig számos témát dolgoztak fel. A '80-as években alakította meg a Rába Városi Művelődési Központban működő felnőtt helytörténeti klubot, amelyet több mint egy évtizedig vezetett. Ott volt a Hazafias Népfront honismereti mozgalmában, a vetélkedők zsűrijében, a honismereti akadémiák szervezői, a Veszprémi Akadémiai Bizottság és a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion konferenciáinak előadói között, jelentős részt vállalt a mostoha körülmények között működő megyei levéltár anyagának költöztetéseiben, a tanácsi, a bírósági és termelőszövetkezeti iratok átvételének előkészítésében. Eredményeit a S^odalista Kultúráért-éte.mme\ (két ízben) és a Munka Érdemrend ezüst fokozatával (1981) ismerték el. Magánemberként kedvelte a társaságot, szívesen énekelt és zenélt. 1987-ben megbízták őt az akkori Győr-Sopron Megyei Levéltári Igazgatóság irányításával, a győri levéltár igazgatói teendőivel. A rendszerváltáskor mindig élénk közéleti érdeklődése több színtéren aktivizálódott. 1990 őszén lakóhelyén Győrújfaluban polgármesterré választották, tagja lett a megyei közgyűlésnek is, ahol az oktatási és kulturális bizottság elnöki teendőit látta el. Két cikluson át töltötte be a polgármesteri tisztséget, 1994-ben egy ideig a megyei közgyűlés korelnökeként segítette a helyi koalíció megalakítását. Meghatározó része volt, felhasználva a történeti hagyományokat, az önkormányzati munka kialakításában. Figyelemmel kísérte a levéltárügy változásait, szerepet játszott Győr Megyei Jogú Város önálló levéltárának megszervezésében. 1994-ben, elérve a nyugdíj korhatárt, megvált a megyei levéltártól. Ettől kezdve kedvenc kutatási témáival és faluja irányításával foglalkozott. Munkásságát a szakma a Széchényi Ferencdíjjal (1994), Győr városa 2000-ben a Pro L7r^-díjjal méltatta. Elete alkonyán visszavonultan élt, ezért is jelentett számára örömet, amikor a megyei és a városi levéltár közös kiadásában 2008-ban megjelent válogatott tanulmányainak kötete. Halálával a 20. század derekán működött levéltáros nemzedék jeles tagja távozott, elismertségét példázza az az április 11-i megemlékezés és szentmise, amellyel a Győr-Szigetiek Baráti Társasága adózott egykori alelnöke emlékének. Gecsénji Fajos—Katona Csaba Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. sz. 94-93.