Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A veszprémi egyházmegye és a megyerendszer ezer éve. Beszámoló a Veszprémben 2009. szeptember 17-18-án megtartott konferenciáról (MÁRICUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA)

Hírek, megyék problematikájának bemutatásával az ország közigazgatási alapegységeinek tekinthető megyék eredetének kutatását bővítette egy új szemponttal. C. Tóth Norbert, a MOL és az MTA TTI Zsigmond-kori Oklevéltár Kutatócsoportjának munkatársa a Zsigmond-kori Magyarország, és azon belül Veszprém megye világi igazgatását az eddig kevéssé kutatott járások kérdésének szentelte. Gazdag forrásbázist felvonultatva bizonyította, hogy a járások a pénzügyigazgatáshoz kapcsolódva jöttek létre és működtek a későbbiekben is. Az előző előadásoktól némileg elkülönült Horváth Richárd (MTA TTI) esettanulmánya, amely a Mátyás-kori vagyongyarapítások egyik, eddig nem vizsgált esetét tárta a hallgatók elé. A Garai család Veszprém megyei váruradalmainak (Csesznek, Pápa, Somló és Ugod) Szapolyai-kézre jutását elemezve bizonyította, hogy Mátyás korában számottevő birtokvagyon csak királyi jóváhagyással jöhetett létre. Tringli István (MTA TTI) tudományos főmunkatárs az ország közepén, a királyi székhely és a főváros környékén elterülő két megye, Pest és Pilis török hódítás előtti sajátos viszonyait vette számba. A vizsgált megyéket a várszervezet és az ispánok hiánya, az átlagostól eltérő módon működő megyei törvényszék, sajátos birtokszervezet, társadalom, egyházkormányzat jellemezte. Az előadás azt bizonyította, hogy a korábbi kutatások ellenére menynyire keveset tudunk a megyék működéséről. A sajátosságok ilyen alapos feltárása és magyarázata csak a megyék tevékenységének további részletes vizsgálata alapján lehetséges. Az ebédszünet után Pálffy Géza elnökletével folytatódó délutáni program a megyerendszer működésének kora újkori kutatásaiba engedett bepillantást. Dominkovits Péter, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának főlevéltárosa az újkori vármegye működésének változásait, a feladatok differenciálódását és az apparátus szakszerűsödését mutatta be a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján. Konkrét esetek bemutatásával igazolta, hogy a vármegye zavarai ellenére is tevékenyen részt vett a végvári rendszer működtetésében, és a helyi társadalom szervezésében is jelentős feladatkört látott el. Szíjártó M. István, az ELTE adjunktusa Somogy megye 18. századi hivatalviselő elitjének vizsgálatán keresztül, a személyek kapcsolathálóját felvázolva mutatta be a vármegyei politikai élet vezetőinek kapcsolódási pontjait, mozgásterét és felemelkedési lehetőségeit az országos politika szintjéhez. A tisztújítások, a hivatalviselési és birtoklástörténeti adatok összekapcsolása módszertanilag is figyelemre méltó iránynak tűnik a további kutatások szempontjából. A konferencia gazdag programját Szántay Antal előadása zárta. Az MTA TTI főmunkatársa, a budapesti Corvinus Egyetem Gazdaság- és Társadalomtörténet Központ vezetője, II. József korszakának szakértője ez alkalommal az uralkodó megyékről kialakított elképzeléseit mutatta be, amely az egész konferencia ellenpontjának tűnő kérdéseket feszegetett. II. József nem tartotta életképesnek a vármegyét és azt alapjában átalakítandónak, sőt megszüntetendőnek vélte. Az általa életképesnek és racionálisnak tartott, 1787-ben bevezetett kerületi igazgatás csak rövid ideig működött, majd II. József halálát követően hamarosan semmissé vált. Elképzelései az időnként működési problémákkal küszködő megyerendszer eltörlésére vagy radikális megújítására újra és újra felvetődnek és átgondolást igényelnek. A konferencia több szempontból is tanulságos volt. Egyrészt rendkívül hasznos volt az egyházi és világi igazgatás kérdéseit egymás mellett, párhuzamosan vizsgálni, amelyet a fiatal, felkészült egyháztörténész generáció részkutatásai árnyaltak. E tekintetben azonban hiányérzet támadhatott a hallgatóságban. A világi és az egyházi (katolikus) igazgatás kérdéseinek 61