Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A X. Nemzetközi Levéltári Nap a Vágsellyei Járási Levéltárban (KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA)

Hírek, 1987-től megkezdték a közjegyzői irattárak begyűjtését, 2002-ben megújult az egyik épületszárnyuk, 104 segédletet készítettek. Bár még nincs befejezve az épület felújítása, a raktárakból is hiányoznak több helyen a polcok, de igyekeznek minél hasznosabbá válni a régióban — ezt példázza ez a konferencia is. A régió tudományos életében betöltött feladatról adott átfogó képet Gál Margit, amikor áttekintette a vágsellyei levéltár elmúlt évtizedének közművelődési munkáját. A kronologikus programsort hallgatva bizonyára többekben felidéződtek azoknak a konferenciáknak a szép emlékei, amelyek mottója ez volt: a köz javát szolgálni. Ennek szellemében törekszenek egyrészt a helyhatóságok segítésére, másrészt az iskolásoknak tartott rendhagyó irodalom- és történelemórákon a múlt forrásainak bemutatására. Kiállításaik — amelyek közül a földreformot és a telepítést bemutató vándorkiállításként járt Komáromban és Budapesten, a Szlovák Intézetben is — ötletesek és látogatóbarátok. Nemcsak szakmai szempontból jól felépített a mindig aktuális konferenciák témáján alapuló írott források és tárgyi emlékek bemutatása, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy az érdeklődők „megérintsék" a történelmet. Az idén a különböző pergamentípusokat vehették kézbe a látogatók. A konferencia előadásai néhány éve nyomtatásban is megjelennek. Az Archívum Sala köteteibe, amelyek magyar és szlovák nyelven jelennek meg, érdemes belelapozni és megismerni vagy visszaidézni a Vágsellyén elhangzottakat! A régió történetét kutató pécsi levéltáros, Borsy Judit egy rendkívül érdekes fondról, a pécsváradi közalapítvány iratairól szólt. A fond magába foglalja a jezsuita rend tanulmányi alapja, a II. József idején létrejött vallásalap és a feloszlatott szerzetesi javadalmak dokumentumait. Az alapítvány 1781-től kamarai, majd helytartótanácsi, később pénzügyigazgatósági, illetve minisztériumi kezelésbe került. A közalapítványi kerületek élén prépost állt. Az alapítvány kegyúri jogát a helytartótanács képviselte. Az uradalmak különböző nagyságúak és gazdasági adottságúak voltak. Irányításukat több mint száz tisztviselő végezte, akiket oda helyeztek, ahol éppen szükség volt rájuk. A tisztségviselők közül az írnokok pl. nem is nősülhettek, hog}' ezzel se zavarják a különböző uradalmakba való vezénylést. Az avult gazdálkodási módok és a jelentős adók miatt azonban nem tettek olyan nagy jövedelemre szert, hogy az alapítvány bekerülhessen a virilis-listába. A kegyúri épületek fenntartása szintén sok helyen jelentett problémát. Nem fordítottak túl nag}' gondot az iratok őrzésére, a selejtnek vélteket ládával együtt adták el. De nag}' volt az iratpusztulás a kerületváltozásokkor és a világháborúk idején (ekkor sok kötet került pallóként a sárba a lovak patája alá), de a Magyar Országos Levéltárba kerülteket is menteni kellett. A két állandó kerületnek, a pécsváradinak és a vágsellyeinek a legteljesebb az iratanyaga. Négy kerület iratanyagából 500 ifm-nyit őriz a Baranya Megyei Levéltár és 193 ifm-nyit a Szlovák Nemzeti Levéltár. Más közgyűjteményekben (pl. Baranya Megyei Múzeum) is fellelhető még anyaga a közalapítványnak, de a Pécsváradi Erdőgazdaságtól már a levéltárba került. A pécsi levéltárban 1960-ban kezdték el rendezni a fondot. A hozzá nem értés miatt azonban sok a félreolvasás és így a rossz helyre sorolás. Problémát jelent az is, hogy mesterségesen rendezték évek szerint az iratokat és a folyamatosan vezetett segédleteket ezért szétvágták. Ma állagok kialakításával, a „kószáló" iratok reponálásával és a helytelen félreolvasások pontosításával dolgoznak az anyaggal. Már jól kutathatóak a gazdasági és építészeti iratok mellett a tisztségviselők dokumentumai is. A veszprémi levéltárosok vetített képes előadásai két rendkívül figyelemre méltó irategyüttest mutattak be. Jakab Réka a régió lakosságának magánjogi ügyleteit intéző veszprémi hiteleshelyi káptalan tevékenységét vázolta a megmaradt iratok tükrében. Az első hiteleshelyet 1181-ben a veszprémi káptalan konventjeként említik. 1214-ből már itt készített adásvétel is fennmaradt. A 14. században a püspöki és káptalani levéltár kettévált, ez 55