Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - MÉRLEG - PlHURIK JUDIT: Naplók és memoárok a Don-kanyarból, 1942-1943. (Ism.: VARSÁNYI ERIKA)

Mérleg Az első komoly sokkhatás a frontra szállítás során érte a magyar katonákat. A háborús pusztítás nyomai, az elnéptelenedett települések lehangoló látványa, a váradanul felbukkanó partizáncsoportok előidézte konfliktusok tarkították a „szekerizált" (egykori, ironikus szóhasználat) magyar katonai alakulatok útvonalát. A mintegy három hónapig elhúzódó kiutaztatás, illetve a sok alakulat számára több száz kilométeres gyalogmenet következtében alaposan elcsigázott, kimerült katonák érkeztek a szovjet hadszíntérre. Az elszállásolással, tisztálkodással, élelmezéssel kapcsolatos napi gondok, problémák érzékletes megörökítése révén (és Pihurik Juditnak köszönhetően) az utókor bepillantást nyerhet a doni katasztrófa áldozatainak és túlélőinek egykori érzésvilágába, ízelítőt kaphat a kényszer diktálta leleményességükből, az élni akarás ösztönének működéséből, olykor a nyomorúság gerjesztette keserű humorukból. A magyarok azt remélték, hogy rendfenntartó, pacifikáló feladatokat kell ellátniuk — noha erre vonatkozó konkrét, hivatalos megállapodás nem volt —, ezzel szemben azonnal a frontra vezényelték őket. Az első ütközetek, a hídfőcsaták megrázó élménye sok harcoló katonát arra inspirált, hogy papírra vesse szomorú tapasztalatait, feljegyezze veszteségeiket, megemlékezzen elesett vagy megsebesült bajtársairól. Komoly kihívást jelentett a hazatérés reményétől megfosztott katonák számára a felkészülés az orosz télre, a védőállások megépítése. Ertedenül álltak a feladatok előtt, megfelelő szerszám, építőanyag, kellő szakértelem híján. A gyakorta módosított „felsőbb utasítások" miatt munkájuk olykor kárba veszett, és a többletfeladatok csak fokozták az amúgy is kimerült katonák elkeseredését. A katonák megrázó élményeiket, valódi érzéseiket, kesergéseiket, a tábori postai küldeményekben — a katonai cenzúra miatt — nem tudták, talán nem is akarták tudatni szeretteikkel. A harctéri feljegyzésekből azonban kisejlik letargikus hangulatuk, az otthon, a család hiánya, a honvágy. Vegyes érzelmek fűtötte, egymásnak ellentmondó, szélsőséges vélemények, kellemes csalódások egyaránt megtalálhatók a mindennapok történéseit megörökítő naplórészletekben. Esetenként a döbbenetes barbarizmus híre és látványa motiválta a lakossággal, a partizánokkal és a harcoló orosz reguláris haderővel kapcsolatos feljegyzéseiket. Olykor igen becsmérlő leírásokkal találkozni az orosz nép egyszerűnek ható életformájára, szokásaira, lakáskörülményeire, igénytelenségére vonatkozóan. Jó példa az ilyen tartalmú leírásokra Soltész Pál tartalékos főhadnagy, tábori lelkész július 13-ai, vagy Dr. Simon István tartalékos zászlós október 13-ai naplóbejegyzése. Kristóf János tartalékos zászlós megörökítette az egyik partizántábor tagjainak döbbenetes módszereit, amelyeket az általuk elfogott megszálló katonákkal szemben alkalmaznak. Pihurik Judit ügyelt arra, hog}

7 a dokumentumokban fellelhető különböző vélemények, eltérő tapasztalatok, más-más módon átélt élmények arányosan helyet kapjanak a gondosan válogatott szemelvények között. Idővel a tisztek és közkatonák egyaránt rádöbbentek, hogy alulértékelték az ellenfél felkészültségét, váratlanul érték őket mesterlövészeik ügyes manőverei. Nemigen találtak magyarázatot az orosz katonák hallatlan kitartására; többnyire kemény, mondhatni kegyetlen kiképzésükben látták ennek alapját. Jellemző a sokat idézett Dr. Simon István vélekedése a szovjet gyalogosok szívósságáról: „Vagy buták, vagy részegek, vagy fanatizáltak, vagy hátulról is kényszerítik őket" (114.). A harctéri naplóbejegyzések jól érzékeltetik a polgári lakosság és a magyar katonák közötti viszony átértékelését is. Különösen tetten érhető a változás a voronyezsi katasztrófát követő visszavonulás drámai pillanatait megörökítő feljegyzésekben: „Főleg a lakosság élelmezett minket."; „Az orosz lakosság általában jól viszonyult hozzánk. Amiben tudtak, élelemben, elszállásolásban segítettek." (141.). Ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokkal találkozunk a citátumok között. A sors kegyeden fintora: az ellenség segítő kezet nyújtott, megosztotta szűkös otthonát, élelmét a 36