Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - Széchenyi István és kora a levéltári források tükrében. Konferencia a Magyar Országos Levéltárban (KOCSIS PIROSKA)

Hírek mégsem történt meg, ennek legvalószínűbb oka az elégtelen földesúri javadalmazás lehetett, ám források hiányában csak találgatni lehet. Ha plébániát nem is sikerült alapítani, a 700 főt befogadó templom 1824-ben elkészült, felszentelésére 1829. április 2-án került sor. Dominkovits Péter, a Győr-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltárának főlevéltárosa Széchenyi és Sopron városa kapcsolatát mutatta be az 1830-as évekre vonatkozóan. Széchenyit különösen szoros szálak fűzték Sopronhoz, ezért a város büszkén őrzi a „legnagyobb magyar" emlékét. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen kapcsolata volt a vármegyének és a városnak Széchenyivel, akkor Viszota Gyula kutatásaira kell támaszkodni. О művében jelezte, hogy a megye már a kezdetektől, vagyis 1816-tól felfigyelt Széchenyi megyei szereplésére, és ahogy egyre magasabb, országos ívű pályát futott be, a törvényhatóság megpróbált azonosulni és kapcsolatot keresni vele. Az 1830-as években a vármegye támogatta Széchenyi István koronaőri kinevezését, 1845-ben pedig elsőként gratulált ahhoz, hogy Széchenyi a Helytartótanács keretében a magyar közlekedésfejlődésre létrehívott bizottság elnöke lett. Valójában a megye ezzel jelezte, hogj' Széchenyi magas pozíciójából gondot fordíthatna a vármegye helyzetének (vízhálózat) megoldására is. Széchenyi és Sopron kapcsolatáról egy teljesen más irányú feldolgozással is rendelkezünk. E munka szerzője Ostör József, a város két világháború közötti időszakának országgyűlési képviselője, jeles történetbúvár, aki nemcsak forrásokat adott ki, hanem autentikus levéltári forráskutatás révén megpróbálta Széchenyinek a városhoz való viszonyát tisztázni. Ez azért is fontos, mert Vághy Xavér Ferenc előterjesztésére Sopron város legelső díszpolgára gróf Széchenyi István lett 1835. február 20-án. Ez szimbolikus értékű tett volt, amit egyértelműen jelzett, hogy Sopron négy díszpolgára közül három magas rangú katonatiszt volt, akik a Habsburg Monarchia nemzetek fölötti katonai elitjéből kerültek ki, de Széchenyinek kifejezetten a polgári erényeit hangsúlyozták. A díszpolgári cím adományozása után Széchenyinek elmélyült a kapcsolata a várossal. Többet tartózkodott itt, bár Sopronban sem földje, sem háza nem volt (ezeket bátyjai örökölték). Széchenyinek, díszpolgári címének elnyerése évében, vagyis 1835-ben megajánlottak egy létszám feletti választópolgári pozíciót is, vagyis a közgyűlés tagjává választották. A vármegye és Széchenyi között kialakult kapcsolat a vármegye részéről is eredményes volt, hiszen Széchenyi nevéhez fűződik a Győr—Sopron postaút kiépítése, 1836-ban pedig meghatározó szerepe volt a soproni gőzmalom alapításában, mivel maga is részvényes volt. Széchenyi és Sopron kapcsolatában fontos szerepet töltött be a Sopron—Bécsújhely vasút felavatása 1847-ben. Összegzésként az előadó megállapította: a kölcsönösség és viszonosság jelmondatának jegyében látható, hogy eg}' adott település, egy vármegye és eg}' személyiség kapcsolata mennyire sokrétű és szerteágazó. Katona Csaba, a Magyar Országos Levéltár levéltárosa (Az idealizált hős: Széchenyi István alakja Slachta Etelka naplóiban) és Kocsis Piroska, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa (Naplótöredékek. Gondolatok Széchenyiről Podmamczky Erigyes naplójában) előadásaiban közös mozzanat, hogy mindkét visszaemlékező Széchenyinél sokkal fiatalabbként írta meg emlékeit a „legnagyobb magyar"-ról. Slachta Etelka, a felnőtté váló fiatal lány számára a gróf nemegyszer „csak" a csodált férfi volt, míg Podmaniczky számára a tisztelet egész életét meghatározta, és tevékenysége — főleg a főváros építésében — Széchenyi tanácsaitól elválaszthatadan volt. Katona Csaba Slachta Etelka naplója alapján világította meg Széchenyi István alakját. Előadásának elején nagyvonalakban vázolta Etelka családi helyzetét, a helyi (soproni) társa75