Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - HÍREK - Beszámoló a Tiszántúli Történész Társaság gyulai konferenciájáról (SÁFÁR GYULA)

Hírek megmaradt parókiák elvesztették a kapcsolatukat a romániai egyházi főhatóságokkal. Az egyházközségek a '20-as évek közepétől törekedni kezdtek a román ortodox püspökség megalakítására, ezt azonban a Horthy-korszakban nem sikerült elérni. Lényeges mozzanat volt 1936-ban a Magyar Ortodox Egyház létrehozása, amelyhez politikai nyomásra zömében csatlakoztak a román egyházközségek. 1943 januárjától a román ortodox parókiák sorra elszakadtak a Magyar Ortodox Egyháztól. Román ortodox püspökség megalakulására azonban csak több mint ötven évvel később, 1999-ben került sor. A következő előadó Hornokné Uhrin Erzsébet, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete igazgatónője volt, Szlovákok és a szlovák nyelv Békés megyében c. előadása bevezetőjében elmondta, hogy az előadást a 2009-ben tragikusan hirtelenséggel elhunyt Gombos Jánosnak kellett volna megtartania, mint a szlovák kutatóintézet történészének. A szlovákság betelepülése Békés megyébe a 18. század elején kezdődött, az első szlovákok által benépesülő település Békéscsaba volt, majd Szarvason és Mezőberényben, később, a század közepétől Komlós-pusztán (Tótkomlóson) is megtelepedett a szlovák lakosság. A referátum második felében a szlovák nyelv és nyelvhasználat mai állapotát ismertette az előadó. A szlovák kutatóintézet szociolingvisztikai kutatásainak eredményei szerint a szlovák nyelv egyrészt az értelmiség munkanyelvévé, másrészt iskolai nyelvvé vált. A szlovák nyelv használata a családokban egyre inkább háttérbe szorult, ugyanakkor mégsem veszett ki teljesen. Érdekes kettőség jellemzi tehát a mai Békés megyei szlovák nyelvhasználatot, egyfelől megfigyelhető a nyelv funkcionális fejlődése, másfelől használata a magánszférában, valamint az egyházi életben csökken. Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója előadásában a Károlyi Ferenc által 1753-ban kiadott telepítő leveleket tekintette át (Nyíregyháza város telepítő levelei — Békés megyei tót telepesek Nyíregyházán). A 18. század közepén került gróf Károlyi Ferenc birtokába Nyíregyháza fele Cserkész pusztával együtt. 1752-ben Nyíregyházán mindössze negyven gazdát írtak össze, a munkaerőhiány enyhítésére Károlyi elhatározta Nyíregyháza betelepítését. Érdekesség, hogy Békés megyébe úgy jutott el a telepítés híre, hog}' Károlyi egyszer útjában Szarvason váltott lovakat, itt a város lakóinak előadta a telepítési terveit. Ezután a szarvasiak Petrikovics János csizmadiamestert küldték Károlyihoz, aki részére telepítő levelet adott át 1753. május 16-án. A levélben a gróf többek között földet, háromévi adómentességet és vallásszabadságot ígért. Petrikovics meg is kezdte a telepítés szervezését, a munka ösztönzéseként Károlyi 1753. május 25-én adománylevelet állított ki számára. A telepítés végül sikeres volt, az új telepesek közül Békés megyéből legtöbben Szarvasról (134 család) mentek Nyíregyházára, de Berényből, Komlósról, Csabáról, Orosházáról és Gyuláról is érkeztek telepesek. Kugler József, az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének munkatársa a lakosságcsere megyei szlovákságra gyakorolt hatásáról beszélt (A lakosságcsere hatása a Békés megyei szlovákság lélekszámára és identitására). Az 1946. február 27-én megkötött magyar—csehszlovák lakosságé sere-egyezmény hátrányosan érintette Magyarországot és a felvidéki magyarságot. Az egyezményt beiktató 1946. évi XV. tc. lehetővé tette minden Magyarországon élő szlovák önkéntes átköltözését Csehszlovákiában, valamint elvileg a felvidéki magyarok számára a Magyarországra történő költözést, de ez sokkalta inkább kényszerű áttelepítés volt. 1946 tavaszától a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) aktivistái révén nyílt propagandát folytatott a magyarországi szlovákság átköltözés melletti megnyerésére. A tényleges csere lebonyolítására 1947 áprilisa és 1948 decembere között került sor. Békés és Csanád megyéből mintegy 23 000 szlovák származású magyar állampolgár költözött át Csehszlovákiába, a helyükre érkező felvidéki magyarok száma nem érte el a 9000 főt. A lakosságcsere összessé73