Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - HÍREK - Beszámoló a levéltáros egyesületek részvételéről a 2010. évi Múzeumok Majálisán (GRÚBER MIHÁLY)

Hink Foglalkozását tekintve: • Tanuló: 26 — 25,5% • Fizikai dolgozó: 10 — 9,8% • Szellemi dolgozó: 50 — 49% • Nyugdíjas: 16 — 15,7% Összességében tehát megállapítható, hogy a Múzeumok Majálisán a főváros értelmiségi rétege mozdult meg elsősorban, ennek fényében komolyan kell vennünk a kérdőívet. A 115 választ alapul véve a következő megállapításokat tehetjük: az általános ismeretek a levéltárról igencsak felületesek, bár azzal a válaszadók csaknem 100% tisztában volt, mi is az a levéltár. Valószínű, a Szent István Egyetem közismertségének is betudható az, hogy a megkérdezettek 73%-a tudta, hogy egy gödöllői tanintézmény levéltára nem Budapesten található. Azon számadat viszont már kétségbeejtő, hogy a válaszadók 57%-a szerint a levéltári beiratkozás valamiféle díj ellenében történik. Csak 37% tudta 6% tájékozatían mellett, hogy a levéltári beiratkozás díjtalan. Ez azért is szomorú, mert ugyanakkor a válaszadók 50%-a személyesen járt levéltárban, további 8% valamilyen kapcsolatban állt ezen intézményekkel, és csak 41% nem állt semmilyen kapcsolatban a közgyűjtemények eme típusával,. Ez a 40%-os arány önmagában is elszomorító. Az iratanyagra vonatkozó kérdésekből kiderül, hogy az emberek többsége, a válaszadók több mint 80%-a, nagyjából tisztában van a levéltárral őrzött iratanyagok minéműségével. A kutatás tekintetében is ezek az arányok figyelhetők meg: az ismeretekkel rendelkezők aránya közelítette a 80%-ot. Meg kell jegyezni, hogy a tematikus kiállítás nagyban segítette a válaszadókat. Ugyanakkor a levéltár és a levéltáros szerepére vonatkozó adatok megint csak figyelemre méltóak. Míg az általános. 13. számú kérdésre a válaszadók 90%-a a levéltárakat „jól" meghatározó választ adott, addig a konkrétumokat tekintve ezt a pozitív képet árnyalnunk kell. Közhivatali szerepünk a társadalom szemében minimális. Ezt a 10. számú kérdés mellett a 12. számú kérdésre adott válaszok is alátámasztják; a válaszadóknak csupán 5%-a kereste fel a levéltárat jogviszony-igazolás miatt, 43% család- vagy helytörténeti kutatás céljából látogatott el közintézményeinkbe, míg 52% egyéb okból fordult meg levéltárakban. Ezeknek mintegy fele említette meg az októberi nyílt napot, illetve más levéltári eseményeket, kiállításokat, könyvbemutatókat. Ennél még súlyosabb alultájékozottságra utal az, hogy a 6. számú kérdés szerint a válaszadók többsége, mintegy 72%-a, gondolja a levéltárosok egyik (fő)feladatának a családfakutatást. A szimpátiakérdéseket figyelve, az átiagos közhivatallal ellentétben, a levéltár irányában pozitív a kép, a +-os kérdésre adott 61%-os arány (az összes kérdőívet figyelembe vevő 34,8%-os) — kapcsolatot keresők — mindenféleképpen bíztató. Összességében elmondható, a levéltárral kapcsolatos minimális ismeretekkel társadalmunk rendelkezik, azonban ezen túl már igencsak hiányosak az információk, főleg a levéltárak szerepét és a levéltárosok munkáját illetően. Olyannyira, hogy közhivatalnoki szerepünkkel gyakorlatilag nincsenek tisztában, inkább egyfajta szolgáltató közgyűjteményként gondolnak ránk. G rúber Mihály 81