Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - HÍREK - Az elektronikus iratkezelés bevezetésének helyzete a hazai egyetemeken. Nehézsé-gek és tanulságok (BATALKA. KRISZTINA)

Hírek közös portálon keresztül). Fontos pontként értékelte az input oldalt a tanúsított iratkezelési szoftvereken keresztül, azt pedig a megfelelő szabályozási folyamaton át lehet elérni, hogy ezek a szoftverek automatikusan adják be levéltárba az iratokat (természetesen lesz levéltári kontrollja). Az iratképzők offline felületet kapnak („beadási információs csomag"), de online módon felhasználható szoftvermegoldások is készülnek a levéltárak számára, akik kiválaszt­hatják, melyik szolgáltatást akarják igénybe venni. A következő előadó Fehér Csaba főosztályvezető-helyettes (BFL) volt, aki arról az adat­tartalomról beszélt, amit „be lehet tenni" az e-Levéltárba, vagyis a fővárosi adatvagyon felmérés eredményeit ismertette röviden. Elmondta, hogy az erre vonatkozó kérdőíves felmérést 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is elvégezték, 2010-ben pedig már az ezeken alapuló konkrét szervellenőrzést folytatják. Bemutatta a főbb kérdéscsoportokat, amelyek összeállításába 2009-ben a szervek informatikusait is bevonták az eredményesség fokozása érdekében. A felmérés eredményeit ismertetve elmondta, hogy majdnem mindenhol létez­nek iktató szoftverek, formátumok tekintetében rendkívül vegyes a kép (DOS-os alapú szoftverektől kezdve a legmodernebbekig), a szoftverek tanúsítása sem hibátlan (a kerületi önkormányzatoknál igen). Ügyirat (dokumentum) kezelésre általában nem használják őket. Az előadó elmondta továbbá, hogy az e-mailek archiválására nincs kialakult gyakorlat: a hivatalos postafiókra érkező leveleket általában iktatják, így bekerülhetnek majd közlevéltár­ba (egyelőre elektronikusan nem csatolják) vagy a kijelölt tisztviselők postafiókjait kellene archiválni (ám szakmán belül is vita van arról, mennyire érdemes erre fókuszálni). Az e­aláírás használatát minimálisnak nevezte (óvatos prognózisa, hogy akár el is fog halni). Az adatbázisok kapcsán elmondta, hogy zömmel gazdasági természetűekről számoltak be a szervek, azokról is kis számban, ugyanakkor a helyszínen kiderült, hogy maradandó értékű­ek, pl. térinformatikai rendszereik is vannak. A konvertálás, migrálás kérdését ellentmondá­sosnak nevezte: offline nem nagyon lehet olyan adattartalmakat betölteni, aminek nincs migrációs lehetősége (pl. '90-es évek e-iratai), ehhez speciális eljárások kidolgozása szüksé­ges. A kép- és hangrögzítésre vonatkozóan szintén kevés adatot adtak meg a szervek, ugyanakkor ennek 2-3-szorosa keletkezik. A honlapokról elmondta, hog) 7 az intézményi honlapot általában központilag üzemeltetik, de ritkán archiválják, tehát ez még szintén nyi­tott kérdés. Az e-irattári szolgáltatásokkal kapcsolatban elmondta, hog) 7 pozitív válaszok jöttek, a szervek igénybe vennék a szolgáltatást, főleg ha ingyenes. Hangsúlyozta, hog) 7 az ismertetett adatok tájékoztató jellegűek. Egzakt mérési módszer még nem volt arra, hog) 7 a felmért anyagokból mennyi a maradandó értékű. A 2008-ban végzett felmérés alapján négy terrabájt e-iratanyag becsülhető a fővárosi szerveknél. A 2010. évi szervellenőrzés még fo­lyamatban van, de a részeredmények alapján már most valószínűsíthető, hogy ennek több­szöröse található a szerveknél. A levéltárosok után informatikusok vették át a szót, elsőként Tomcsányi Roland főosztályvezető (Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság Informatikai Igazgatósága), aki az ELTE e-iratkezelését ismertette. Elmondta, hogy a pro­jekt közepén tartanak, és mivel az informatikai oldal felől indult, ezért elsőként meg kellett tanulniuk az iratkezelés rendszerét. Az általuk használt szoftver a Freesoft KIR (először csak a GMF, nem az egész ELTE használta), amely eg)' „dobozos termék" annak összes előnyé­vel és hátrányával együtt. Vagyis a speciális elvárásoknak kevésbé felel meg, hiszen a KIR elsősorban minisztériumi rendszerekhez illeszkedik. A bevezetés fázisait és az ezzel össze­függő problémákat ismertetve elmondta, hogy a nem ebben a rendszerben iktatott iratokat az e-rendszert használóknak újra be kellett iktatniuk, és szintén probléma lehet később, hogy az e-iktatásban való részvételt nem tudják mindenhol a naptári év első napjától kezdeni. 75

Next

/
Thumbnails
Contents