Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között

Csíki Tamás kiterjedt, mivel egy 1938-ban készült rendelettervezet az állami birtokok gyakornoki állásait a tisztviselők gyermekeivel kívánta betölteni.)

6

7 Ez a szabályozottság és a hivatali cirkuláció, amely egyszerre kelthette a kiszolgáltatottság és az állami alkalmazásra épülő életút bizonyosságának érzetét, milyen következményekkel lehetett az együttműködésekre, a személyes kapcsolatokra. A központi és a helyi tisztviselők között sajátos: bizonytalan és változó, bürokratikus (vagy a hatalmi rendszer közvetítette autoritativ) és patriarchális vonásokat elegyítő függőségi viszonyokat feltételezünk. A végrehajtandó döntéseket a minisztériumban hozták, a gödöllői uradalomhoz kötődő agrárpolitikai stratégiák, valamint a gazdatisztek állami tisztviselői státusba sorolása a hivatali (formalizált) kapcsolatok felé mutatott. Ugyanakkor a minisztériumi és az uradalmi alkalmazottakra egységesen érvényes jutalékrendszer, az egyéb illetmények és kölcsönös kedvezmények (a birtokok javaiból való közös részesedés), az évről évre feltétel nélkül nyújtott hitelek „kieszközlése",

6

8 valamint a személyes életpályák hasonlósága (gyakran a közös iskolától kezdődően) az informális együttműködéseket és lekötelezettségeket tartotta fenn. (Ennek egyértelmű jele, hogy a hivatali út betartása többszöri elrendelés ellenére sem valósult meg.

6

9) Mindez nem zárta ki, sőt megítélésünk szerint magában rejtette a konfliktusok lehetőségét. Czitó Győző és a központi hivatalnokok ellentétére már utaltunk, amit további példákkal egészítünk ki. Az 1924—1925. gazdasági év veszteséges zárása miatt a földművelésügyi miniszter az osztalék megvonását rendelte el, amivel szemben a jószágigazgató valamennyi gazdatiszt által aláírt levélben tiltakozott. Ebben azzal érvelt, hogy a „mostoha viszonyok miatt az itteni tisztviselőknek sokkal több fáradtságba kerül, hogy a legcsekélyebbet produkálhassa. Az osztalék megtagadása munkájuk lebecsülésének tekinthető... A minisztériumi tisztviselők osztalékpótló jutalomban részesültek, bár sem munkaidőben, sem a felelősséget figyelembe véve nem közelítik meg a birtokon dolgozók helyzetét. Úgy tudjuk, hogy a más uradalmakból Gödöllőre helyezett tisztviselők csakis úgy fogadták el annak idején áthelyezésüket, hogy az osztalék biztosíttatik nekik (pl. Nick, Dezsényi)."

7

0 Néhány évvel később a nyugdíjalap tervezett módosítása váltott ki vitát. Az állami uradalmak üzemesítését követően ugyanis a nyugállományú tisztviselők illetményeit a birtokok viselték, erre hivatkozva a földművelésügyi minisztérium a nyugdíj járulékot maga kívánta kezelni (addig a pénzügyminisztérium felügyelte), és abból a tisztviselők segélyezésére is szolgáló jóléti alapot akart létesíteni. Ezekről a tervekről az ügyosztály a birtokok, köztük Gödöllő véleményét kérte, amit Czitó Győző úgy összegzett, hogy az önálló nyugdíj- és segélyezési alap szükségességét a központi tisztviselők tudják felmérni, azok akik ismerik annak szervezését, tudják, „miféle előny származik felállítása esetén az ügyosztály tisztviselőire, és minő hátrány, tudniillik milyen kedvezményektől esik el az uradalom... A tisztikar nézete még, hogy külön alap felállítása esetén gondoskodás történjen arra vonatkozólag is, 6

7 MOL К 184. 4929. cs. 5. tét. 16 886/1938. 6

8 Erről: CSÍM. Kézirat. 6

9 A bürokrácia nyelve 1943-ban ezt úgy fogalmazta, hogy „felmerült eset kapcsán hivatal elődöm 1924, november 18-i rendeletét megújítva, az érdekeltekkel miheztartás végett újból elrendelem, hogy a Minisztériumban akár hivatalos, akár magántermészetű ügyben eljáró tisztviselők — tehát a birtokok igazgatói is — vonatkozó szóbeli jelentésüket vagy kérésüket a hivatalos szolgálati út betartásával, elsősorban az ügyosztály vezetőjénél vagy ennek helyettesítőjénél tartoznak előadni, s csak az ó kifejezett engedélyével fordulhatnak felsőbb helyre," MOL К 184. 6606. cs. 5. tét. 525 143/1943. 7

0 Nick Ede és Dezsényi Béla, a dualizmus utolsó periódusának jószágigazgatói. MOL К 184. 3321. cs. 5. tét. 50 796/1926. 44