Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között

Л gödöllői koronauradalom igazgatása a két világhábortí között Hogyan érvényesült ez a koronauradalomban? A birtok élén az igazgatóság állt, amelyet a jószágigazgató, a titkár és egy magángyakornok alkotott. A termeléshez szükséges anyagok és felszerelések beszerzéséért és nyilvántartásáért a kasznárság felelt, a birtok pénzügyeit, a bevételeket és a kiadásokat a pénztár kezelte. Az 1920-as évek végéig mindkettőben egy hivatalvezető (jószágfelügyelő) és egy beosztott tisztviselő (intéző) dolgozott, és az igazgatóságnak rendelődött alá a gépműhely, valamint az építészet, amelyet egy-egy intéző irányított.

3

2 Az uradalom termelési egységei a gazdasági kerületek voltak: a központi Szárító kb. 1960 kataszteri hold, Babat 1510, Kerepes 2660, Isaszeg 3230 és Mácsa 1300 hold, amelyekbe a főintéző és a segédtiszt mellé ideiglenesen egy-egy magán- vagy ösztöndíjas gyakornokot rendeltek. E könnyen áttekinthető, valamennyi állami birtokon megegyező intézményi struktúra működéséről a kerületi beosztás két világháború közötti változásai és az ahhoz fűződő egykori tapasztalatok nyújtanak információkat. A földművelésügyi minisztérium 1920-ban irányozta elő, hogy az állami birtokok fejlesztésével és belterjességük növelésével együtt, az „egy kataszteri holdra jutó felügyeletnek és ellenőrzésnek" is erősödnie kell, és ez, valamint a gazdasági kerületek „gondosabb vezetése, a munkaerő jobb kihasználása szükségessé és indokolttá teszi" 2-3000 holdas területük megosztását és újabb intézőségek létesítését.

3

3 A koronauradalom számára viszont az ügyosztály 1923-ban az addigi nyolc helyett öt kerület kialakítását rendelte el (az önálló Ilkamajort Kerepeshez, Harasztot Szárítóhoz és Szentkirályt Isaszeghez csatolva), amivel a jószágigazgató is egyetértett. Czitó Győző azzal érvelt, hogy a kerületek szántóföldje korábban olyan kevés volt, ami „nem bírt el" egy intézőt és egy segédtisztet, ezért azonban a kerületvezető a „tisztviselőket igénylő" feladatokat (a cselédek fizetésének, illetményföld-, gabona- és kertjárandóságának kiadása, a tengeri részelése, naplók vezetése, a napszámosok összeírása) a „munkafelvigyázó" béresgazdákra vagy a csőszökre bízta. Ez pedig „visszaéléseket eredményezett, az adminisztráció elmaradását..., a cselédség tudomással bírt a vezető lekötöttségéről, ilyenkor a teendőit közönnyel, sőt a legnagyobb rosszakarattal végezte." Az új beosztást az is szükségessé tette, hogy a gyenge hozamú, futóhomokkal borított kerületek „állatállományukat saját terménnyel jóformán sohasem tudták ellátni", és ha az igazgatóság „más intézőségeket kényszerített a takarmány átadására, abban nem volt köszönet, mert a legrosszabb minőségűt adták oda." Az egyesítés után viszont lehetőség nyílt a „kerületek önfenntartására", illetve az „elvárt gazdasági követelmények" (a jövedelmezőség) teljesítésére. A jószágigazgató végül a takarékosabb gazdálkodással és az egyszerűsödő bürokráciával érvel: a kevesebb intézőség kevesebb cséplőgarnitúrát, gépészt, éjjeliőrt, valamint tiszti és tejesfogatot igényel. Továbbá „kisebb és olcsóbb" adminisztrációt, ezáltal „számadásaikat a központi tisztviselők is kevesebb munkával állíthatják össze."

3

4 Ez a beosztás nem maradt változatian a két világháború között. 1942 elején Kelemen Imre jószágigazgató kérte az 1923-ban összevont Kerepes és Ilkamajor „rendbetételét", ami egyéb szervezeti és személyi változásokhoz kapcsolódott. Az ebben az évben létrehozott mellérendelt számvevőség ugyanis a pénztári ellenőrzést „feleslegessé tette", ezért Morzsányi 3

2 Az 1930-as évek végén az igazgató és a titkár mellé egy kéttagú segédhivatalt hoztak létre, a kasznárság három (hivatalvezető, beosztott- és segédhivatalnok), a pénztár egyetlen főből állt (hivatalvezető). A gépműhelyt és az építészetet összevonták, és a vezetője szintén egy kéttagú segédhivatalt kapott. MOL К 184. 3617. cs. 5. tét. 99 313/1931.; 7218. cs. 5. tét. 231 694/1944. 3

3 MOL К 184. 2254. cs. 5. tét. 68 121/1920. 3

4 MOL К 184. 2906. cs. 5. tét. 51 133/1926., 5465. cs. 5. tét. 36 759/1933. 35