Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között

Л gödöllői koronauradalom igazgatása a két világhábortí között a minisztert, utasítsa a kísérleti állomást, hogy „tekintettel az uradalom kísérletekkel való erős megterheltségére, a jövőben a kísérletek lefolytatására vonatkozó útmutatásokat az igazgatóságnak idejében küldje meg, nehogy a mostani eset újból előállhasson."

2

6 A jószágigazgató tehát az önálló utasítás és a részletes kísérleti terv hiányára hivatkozik, ami „megakadályozta" a rendelet végrehajtását. Valójában a széttagolódott földművelésügyi szakigazgatás és a gyarapodó ügyosztályok együttműködésének zavarát használja ki, amikor az uradalom számára „erősen megterhelő" termelési kísérletet nem hajtja végre. (Az állami birtokok ügyosztálya mellett, más-más testületek irányították az erdőgazdálkodást, a növénytermelést, a szőlészetet, az állattenyésztést, valamint a gödöllői burgonyatermelési és a méhészeti telepet is.)

2

7 Más esetben a közigazgatás megyei hivatalaival vagy a szakintézetekkel (Állategészségügyi Intézet, Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet) folytatott viták, illetve a koronauradalom különleges történeti—jogi státusa nehezítette a mégoly racionális feladatok végrehajtását. 1925 áprilisában határozta el Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja az Isaszeg— Dány—Zsámbok törvényhatósági közút kiépítését: a meglévő 14-32 méter széles földút négy méter szélességben való kövezését, ami „készpénzben és természetbeni fuvarban nagy terhet jelent a koronauradalom számára." (Isaszeg 6600 aranykorona, Dány nyolc vagon búza árával járult a költségekhez, amelynek 40%-át egyenes adó formájában a birtoknak kellett viselnie.) Czitó Győző ezt mégis elfogadta, a kincstári jogügyi igazgatóság viszont az Isaszeg—Dány szakasz tulajdonjogának tisztázását rendelte el. Ennek nyomán a gazdatisztek „beható kutatásokat" végeztek, és Isaszeg 1865. évi tagosítási térképe, valamint telekkönyve alapján sikerült igazolniuk, hogy az akkori út az uradalom jogelődjéé volt. Ezért a jószágigazgató az út kövezése után fennmaradó földsávot, a mellékhaszonvételekkel, pl. a fahasználattal együtt, továbbra is a birtok tulajdonának tekintette, ami az arra ugyancsak igényt tartó vármegyével több éves konfliktushoz vezetett. Ennek feloldására az alispán 1928 márciusában, az államépítészeti hivatal bevonásával, „bizottságilag való helyszíni letárgyalást" kezdeményezett, amely a földsávot a megyének átadó csereszerződés megkötését rendelte el. Ezután azonban, mivel „az államépítészeti hivatal vezetésében és személyzetében beállott változást követően, a határköveket az új út széléről felszedték, és a régi út szélére helyezték át",

2

8 újabb helyszíni szemle megtartása „vált szükségessé", amit az ingadancsere reményében 1929-ben és '30-ban immár Czitó Győző is több ízben sürgetett. Ezen a ponton újabb akadály támadt. Az uradalom által átadandó terület, vagyis a földsáv telekkönyvi rendezéséhez, a pénzügyminisztérium és a minisztertanács beleegyezése után, a kormányzó „legkegyelmesebb hozzájárulása" is szükséges volt, ami, „mivel a csorbíthatatlan koronabirtok sem állagában, sem értékében csorbát nem szenved", 1932 áprilisában valósult meg. Az ügy lezárását azonban még egy adminisztrációs hiba késleltette. A kormányzó összesen két kataszteri hold átengedéséhez járult hozzá, amely nem tartalmazta a Dány határában fekvő, ugyancsak az űthoz tartozó további 22 holdat. Ezért 1934 májusában a földművelésügyi minisztérium utasította az uradalmat, hogy e terület leírásához szükséges telekkönyvi és 2

6 MOL К 184. 4131. cs. 5. tét. 46 693/1934. 2

7 Ez a példa Parkinson törvényeit juttatja eszünkbe, és azt jelzi, hog)' a bürokrácia számbeli növekedése, a kompetenciák elkülönítése nélkül, nem járt feltétlen együtt a hatékonyabb működéssel, és nem garantálta a központi célkitűzések megvalósulását. (1890-ben a földművelésügyi minisztérium 16 ügyosztályán 148-an dolgoztak, 1942ben az 50 ügyosztály 139 fogalmazási, 505 segédhivatali, 227 számvevőségi és 305 szaküsztviselőt, összesen 1176 főt foglalkoztatott.) MÁTÉ, 1936.1. köt. 660-674.; PATAKY, 1970. 182.; PARKINSON, 1983. 25-39. 2

8 Arról, hogy ezt ki és miért tette, nincs információnk. 33