Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - FÜLÖP TAMÁS: Kommentárok két nyugtához. Ujabb adalékok Jász-Nagykun- Szolnok vármegye székházának megépítéséhez

Ujabb adalékok Jász-Nagy kun-Szolnok vármegye székházának megépítéséhez díjak kifizetésével, az alispánt pedig a pályázat eredményének nyilvánosságra hozatalával bízták meg.

3

0 A határozatnak mindössze egy, ám annál lényegesebb pontja volt, amely a pályázati eljárás végeredményével nem volt összhangban: az épület kivitelezési terveinek elkészítésére végül mégsem a győztesnek nyilvánított, a fővárosi szakértők által preferált fiatal mérnök, Pártos Gyula kapott megbízást. Valószínűsíthető, hogy sem a benyújtott terveken szereplő helyszínrajz, sem az épület beosztása, sem pedig az építés költségvetése nem felelt meg egyöntetűen a megbízóknak. Az esztétikai szempontoktól eltekintve, két alapvető különbség már első pillanatra is kirajzolódott a két díjazott pályamű között. Míg Pártos Gyula a „leendő", Kossuth téri utcafrontra merőlegesen tervezte meg az épület alaprajzát, és a közgyűlési nagytermet az utca felé, északi tájolással rajzolta meg, addig Benkó a főút akkori állapotának megfelelően, az épület alaprajzát rombusz alakúra tervezte, ám a megyei közgyűlés termét a Tisza-part felé, a csendesebb és világosabb déli oldalra kívánta megépíteni. A megye vezetése tehát 1877. január végén — a pályázat végeredményétől függetienül — még nem határozta el, hogy kinek a tervei alapján kívánja felépíttetni a megyeházát. Időközben az építtető bizottság a két győztes pályázót felkérte, hogy az építési telek megnövelésével összefüggésben — eredeti pályamunkájuk átdolgozásával - a következő közgyűlésig készítsenek módosított terveket. Az 1877. március 19-i közgyűlésen az átdolgozott munkák alapján végül eldőlt, hogy a kivitelezési tervek elkészítésére „a megyei székház építése érdekében kiküldött bizottság" javaslata alapján a pályázat második helyezettje, Benkó Károly kap megbízást. Ez a döntés, illetve az elhatározás nyomán elinduló eseménysorozat azonban jó néhány hónappal elodázta az építkezés tényleges megindítását. Az illetékes szakminisztérium ugyanis szintén Pártos terveit támogatta, és nem volt hajlandó engedélyezni a Benkó koncepciója alapján felépülő megyeházát. A minisztériumokkal folytatott szakmai vita 1877 nyaráig elhúzódott, és végül az alispán kimerítő — a törvényhatóság autonómiáját is hangsúlyozó — érvelése alapján Tisza Kálmán belügyminiszter 1877. augusztus 30-án kelt levelében „a Szolnokon építendő megyei székháznak a Benkó Károly építész által készített tervezetek szerint való felépítését" engedélyezte.

3

1 A pályázatban érintett személyek közül a székházépítési tervek ügyének ilyetén kimenetelével természetesen nem lehetett mindenki elégedett. Valószínű, mindez közrejátszott abban, hogy a belügyminiszter döntése értelmében alulmaradt 32 éves tervező, Pártos Gyula — ügyvéd bátyja támogatásával — súlyos és elhúzódó pénzügyi vitába keveredett a törvényhatósággal. Pártos ugyanis veresége tudatában, egyfajta fájdalomdíjként, a tervek átdolgozása miatt igen vaskos mérnöki számlát állított ki a megyének, amit Sipos Orbán alispán és a megye közönsége nem volt hajlandó kifizetni. „Ezen kellemeden már nagyon is elposványosodott" és közel egy évtizedig tartó pereskedés híre egészen a belügyminisztériumig eljutott,

3

2 és végül a felek kompromisszumos megegyezésével csupán 1888 októberében zárult le.

3

3 3

0 JNSzML J-Nk-Sz. vm. kgy. jkv. 2/1877. 1877. március 19. 3

1 SIPOS, 1878. 27. 3

2 Pártos Gyula levele Sipos Orbán alispánhoz. Bp., 1878. április 26. JNSzML JNSzML Alisp. ír., 1876-1894. 9. cs. 34. 3

3 Beniczky Ferenc államtitkár levele Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közönségéhez. Bp., 1888. október 14. JNSzML Alisp. ir., 1876-1894. 9. cs. 34. Beniczky Ferenc (Bp., 1833. jan. 6.-Bp., 1905. máj. 14.) politikus. 1882 és 1884 között Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, 1884-től belügyi államtitkár, 1888-tól állami színházügyi intendáns, 1890-től Pest vármegye főispánja. Felesége Bajza Lenke írónő. RNIII. köt. 106. 23