Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - FÜLÖP TAMÁS: Kommentárok két nyugtához. Ujabb adalékok Jász-Nagykun- Szolnok vármegye székházának megépítéséhez

Fülöp Tamás jóváhagyások lelevelezésén át közvetlenül nyomon követte és dokumentálta a megyeháza felépítésének történéseit. Javarészt e dokumentumok segítségével vált lehetővé e szimbolikus létesítmény építéstörténetének részletes rekonstrukciója. A megépült megyeháza ugyanis nem pusztán a dualizmus-kori közigazgatási rendszer hivatali épületének funkcióit látta el, grandiózus méretével, előrelátó építészeti megoldásaival az egykori megyei politikai elit tagjainak a vármegye egységébe, a megyerendszer megváltoztathatadan fennállásába és a megyeszékhely töretien fejlődésébe vetett hitét is tükrözte. A főispánnak az új megyeházán tartott első közgyűlés megnyitása alkalmából elhangzott szavait ezért is hatotta át az az optimizmus, amely az önkormányzatiság e „szentélyének" az elkövetkező évszázadok szolgálatát jelölte feladatául. Kiss Miklós főispán — örökítette meg az egykori jegyzőkönyv — „kifejezését adja egyszersmind azon forró óhajtásának, hogy ezen palota, mely a hazafias törvényhatóság áldozat készségének akaratereje és egyetértésének monumentális jelképét képezi, azon czélra, melyre emeltetett, az önkormányzati jog gyakorlására és fenntartására is századok során is fennálljon, fennmaradjon, s kinek uralkodása alatt építtetett, sokáig »éljen a király!«'

4 A Szolnok főterén felépített megyeháza tehát már a korabeli vélemények szerint is a megyei települések áldozatkészségének, és Jász-Nagykun-Szolnok megye egységének „monumentális" szimbólumává vált, így az épület története tulajdonképpen eggyé vált az egész közigazgatási egység első éveinek történetével. Az építkezés teljes és eddig feltáradan folyamatának rekonstrukciója ezért nem pusztán az egykori pályáztatási, építtetési, pénzügyielszámolási, adózási procedúra sajátosságaiba, vagy a mindezek hátterében rejlő egyéni és közösségi érdekviszonyokba, hanem a vármegye korabeli közigazgatásának működésébe, az államigazgatás gyakorlatának rejtelmeibe is bepillantást nyújthat. A megyeháza építéstörténete az események sorozatában jó néhány — a történet egészét olykor lényegi információkkal kiegészítő, olykor csak partikulárisán érintő — elágazást, kisebb önálló eseménysort rejt magában, olyan történeteket, amelyek gyakran továbbhúzódtak, átíveltek az épület átadása utáni időkre is. E rövid tanulmányban — egy rövidesen megjelenő nagyobb lélegzetű értekezés részleteként — a megyeháza építéstörténetének egyik érdekes mellékszálát kívánom felgöngyölíteni. Egy nem minden elfogultságtól mentes értékelés Az új megyeháza megépíttetésére létrehozott, Sipos Orbán alispán vezetésével működő „székházépítési bizottság" 1876. október 7-én tartott ülésén határozta meg „az építendő székház helységeinek számára, minőségére, valamint annak külső és belső beosztására vonatkozó kérdéseket", majd ezek alapján fogalmazta meg a tervpályázatokkal kapcsolatos általános és részletes feltételeket.

5 A bizottság a pályázati kiírás alapján a pályázóktól egy „lehetőleg egyemeletes, takarékos, de Ízletes [értsd: ízléses] épületi tervezet" megalkotását kérte, amelyhez a pályázóknak pince, földszinti és emeleti épület-alaprajzokat, metszet, hossz- és keresztmetszet-, valamint homlokzati rajzokat, továbbá részletes költségvetési terveket kellett mellékelnie. Az általános pályázati feltételek alapján az építési bizottság — a Szolnok város által adományozott telken — egy olyan megyeházát képzelt el, amely „egyszerű díszes stylben", egyemeletes formában, kő talapzattal, palatetővel fedve, négy láb széles 4 Uo. 5 SÍPOS, 1878. 3. JNSzML KL-es IÍ. 1-646/1879. 16