Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 1. szám - VITA - KATONA CSABA: Szeriális történetírói kánon és levéltári tapasztalat

Katona Csaba a szeriális történetírás igényeinek megfelelően átrendezni az iratokat. Vegyük pl. azt, hogy Rákóczi Ferenc 1906. évi kassai újratemetésének vannak iratai több minisztérium iratanyagában is, így pl. a kultusztárcánál és a belügynél is. Akkor ezeket egy helyre kéne rendezni? De a témának vannak iratai Budapest Főváros Levéltárában is, sőt Kassa Város Levéltárában is Szlovákiában, Kassán. Adépve intézményi és országhatárokon ezeket is össze kéne rendezni egy helyre? Vesszen Trianon? De ha pl. egy iratban szó esik Rákóczi újratemetése kapcsán arról is, hogy Vay Ádámot leszármazottai kérésére nem Kassán, hanem a család ősi fészkében, a Szabolcs megyei Vaján temették újra, akkor ezt az iratot hova helyezzük el? A Rákóczi és társai újratemetésére vonatkozó tematikus iratcsoportba vagy a Vay családra vonatkozóba? Vagy hozzunk létre — hátha valaki szeriálisan ezt kutatja — egy újratemetésekkel foglalkozó iratkupacot, ahova odakerülhetnek a már említett Rákóczi és Vay mellé mondjuk Batthyány Lajos gróf, Rajk László, Nagy Imre, Horthy Miklós vagy a száműzetésben elhunyt 1848. évi honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár szülőhelyén, Baján történt, pár évvel ezelőtti újratemetésének iratai? A példa nonszensz — de ahhoz, hogy azzá váljon, semmit nem kellett tennem, épp csak felvetni, milyen lehet a szeriális történetírás igényeit átültetni a gyakorlatba. Hic Rhodus, hic salta! Hozzákezdjünk? 10. Végül, de nem utolsósorban: e monumentális munkát ki finanszírozná? Az 1945 utáni anyagok esetében, ahol évről-évre dől be, sokszor rendezetienül, nem megfelelően jegyzékelve a levéltárérett iratanyag az irattárakból, ha lenne is anyagi fedezet, mikor jutna erre idő? „... olyan nagyságrendű átalakításokra lenne szükség a levéltári korpuszban az érintett elvárások teljesítéséhez, hogy egyszerűen vállal hatatlanok a velük járó súlyos terhek; ráadásul kimenetében is bizonytalan a vállalkozás sorsa. Hiszen a levéltári iratok mindegyikének, mindegy egyes sorának és betűjének a digitalizálásával lehetne csupán megteremetni a javasolt átszerkesztés kellő tárgyi feltételeit, ami — valljuk be — lehetetlen, egyszersmind értelmetlen szellemi és anyagi vállalkozás is egyúttal. S ki garantálhatná vajon, hogy akár szellemi tekintetben biztosan megtérülő befektetésnek bizonyulhat ez a horribilis munka? Biztosak lehetünk-e abban, hogy tényleges kutatói igény mutatkozik majd a javasolt dekonstrukció végrehajtásával elért eredmény iránt, amely egyet jelent a levéltári kánon felrobbantásával és az archívum megfelelő átalakításával?" (9—10.) Ezek nem az én gondolataim, hanem Gyáni Gáboré. A kérdés nyitott: miről és miért beszélünk? Rövidítések és irodalomjegyzék 1. Szakirodalom BÁCSKAI-FARAGÓ-GERŐ-GRANASZTÓI-GYÁNI 2001 BÁCSKAI VERA-FARAGÓ TAMÁS-GERŐ ANDRÁS-GRANASZTÓI GYÖRGYGYÁNI GÁBOR: A Korall körkérdése a társadalomtörténet-írás helyzetéről, 1. Korall, 2. (2001) 5-6. sz. 186-238. 38