Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - HÍREK - Degré Alajos szobrának avatása (KAPILLER IMRE)

Hink A levéltári nap utolsó két előadásában már egyértelműen a politikáé volt a főszerep. Az 1950-es évek központi irányításának Bács-Kiskun megyei esettanulmányait ismerhettük meg Szabó Bence igazgató-helyettes és Major Zénó előadásaiból. Szabó Bence az 1950-es évek közoktatásban alkalmazott káderpolitikával foglalkozott részletesen. Az XY-okról felolvasott jellemzései tökéletesen visszatükrözték a Rákosi-korszak kiszámíthatatlan kétarcúságát. Major Zénó bajai népművelést bemutató előadásában közismert intézmények — mozi, színház — helyi szintű átpolitizálásáról hallhattunk érdekes történeteket. A zárszóban Gyenesei József levéltár-igazgató megköszönte az előadók munkáját és a támogatók önzetlen segítségét. A konferencia zárása után a lassan távozó közönség soraiból több érdekes értékelést is hallhattunk az előadásokról. Mindenki elismerte, hogy a rendelkezésre álló anyag sokszínűsége és az előadások 15 perce csak epizódok ismertetésére és pillanatképek felvillantására adott lehetőséget a kutatóknak. Bárki válogathatott az előadások közül érdeklődési körének megfelelően, de többen megjegyezték, hogy egy hiányérzetük azért maradt; ez pedig Kecskemét. A programon utólag végignézve el kell ismerni, hogy Bajával, Kiskunhalassal és Szabadkával szemben a megyeszékhely kultúrtörténetéről igazából nem sokat hallottunk. Sarlós István DEGRÉ ALAJOS SZOBRÁNAK AVATÁSA 2009. november 4-e emlékezetes nap a Zala Megyei Levéltár életében. Ezen a napon ugyanis felavattuk a levéltárnak is otthont adó épület — az egykori Kvártélyház, Vármegyeház — udvarán Degré Alajos jogtörténész, levéltáros bronz mellszobrát. Ez évben ünnepeltük, hogy száz éve látta meg a napvilágot és emlékeztünk halála 25. évfordulójára. 1909. május 18-án született Zalaegerszegen. Apja, Degré Miklós akkor a zalaegerszegi törvényszék elnöke volt. A család Zalaegerszegről Győrbe, majd Budapestre költözött. Degré Alajos itt, a piaristák gimnáziumában érettségizett, majd tanulmányait a budapesti tudományegyetem jogi karán folyatta. A jogi doktorátus megszerzése után — apját követve — a bírói pálya felé fordult. Szegeden bírósági gyakornok volt, majd a Pestvidéki Törvényszék jegyzője lett. 1938-ban berendelték az Igazságügyi Minisztériumba, ahol előbb beosztott bírósági titkár, majd törvényszéki bíró volt. 1940-ben miniszteri titkári kinevezést kapott. Már ekkor elkötelezte magát a jogtörténeti kutatások mellett. Előbb Illés József szemináriumában a Négyeskönyv elemzésével foglalkozott, majd dolgozott Eckhart Ferenc, majd Angyal Dávid mellett. 1939-ben az Állam és jogtudományi kar magántanárrá habilitálta. A neves professzorok mellett elöltött évtized termése a '30-as évek közepére érett be. 1935-ben, 27 évesen tette közzé A Négyeskönyv perjogi anyaga című monográfiáját, 1939-ben pedig megjelent a Magyar halászati jog a középkorban című munkája. Bírói és jogtörténészi pályáját azonban megtörte a második világháború, bár 1941-ben megkezdett katonai szolgálatát 1944. október 6-ig több ízben megszakíthatta. Következett a frontszolgálat, és aztán a hadifogság. 1947 tavaszán tért haza. 1948-tól két évig a pécsi ítélőtábla bírójaként tevékenykedett, de innen 1950, novembert 20-án egy igazságügyi minisztériumi határozattal elmozdították. A fő indok: „... osztályszármazása miatt nem hihetünk neki. [...], politikai szemlélete hiányos, messze elmarad egyébként kiváló jogászi és tudományos felkészültségétől". Még mint a tábla bírája meghívást kapott a pécsi egyetem jogi karára, ahol előadásokat tartott. 1951-ben elfoglalta Holub József megüresedett jogtörténeti katedráját. A negyvenes éveiben járó oktató népszerű volt a hallgatók körében, így nem véletlen, hogy az 1956. évi 86