Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MÉRLEG - HUDI JÓZSEF: veszprémi színjátszás kezdetei (1723-1879), (Ism.: KATONA CSABA)

MÉRLEG HUDI JÓZSEF A VESZPRÉMI SZÍNJÁTSZÁS KEZDETEI (1723-1879) Veszprém, Veszprémi Petőfi Színház, 2009, 200 о. + VIII. színes tábla In memóriám Bujtor István Rövid időn belül a második olyan kötet jelent meg Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának vezetője értő szerkesztésében, amely a Dunántúl, közelebbről a Balaton-felvidék színészete múltjának állit (méltó) emléket. Ezek egyike a Kisfaludy Sándorféle kőszínház (1831-ben adták át) révén a térség és az ország egyik színészed központjává nemesülő jeles fürdő, Balatonfüred,

1 a másik pedig a földrajzilag ahhoz közel eső, de már nem Zala, hanem Veszprém vármegyéhez tartozó megyeszékhely, Veszprém színészetét vizsgálja, előbbi szűkebb (1831-1861), utóbbi tágabb (1723-1879) időmetszeten ívelve át. Jelen könyvismertetés tárgya a másodikként említett kötet, amely a színikerületi rendszer bevezetéséig (a pontos dátum: 1879. október 1.) tekinti át a város színjátszásának izgalmas, számos művelődés-, mentalitás- és társadalomtörténeti adalékkal teljes történetét. Ez a kiadvány eredendően forráskötet volna, legalábbis ezt látszik igazolni az, hogy a rövid Előszó után rögtön egy Bevehető tanulmány következik. így azonban rögvest az elején némi szerkezeti aránytalanságot kell szóvá tenni, ám rögtön hozzátéve, hogy ez az „eltolódás" nem válik a kötet kárára, sőt. Konkrétan arra gondolok, hogy a Bevehető tanulmány valójában egy kismonográfia, hiszen terjedelme több mint száz oldalra rúg (7—120.). Ehhez jön kiegészítésképpen — összesen mintegy ötven oldalon (124—169) — 25 válogatott forrás. Azaz valójában egy forrásokat is magába foglaló, ilyetén módon függelékkel kiegészített kismonográfia ez a könyv. Meg kell említeni a kötet egy szomorú sajátosságát is, mielőtt tartalmára térnék rá: a kiadványt a közelmúltban elhunyt két kiváló színházi szakember, Bécsy Tamás és Kerényi Ferenc emlékének ajánlja a szerző. Sajnos e névsor tovább bővült az Előszót kiadóként is jegyző veszprémi színházigazgató, a népszerű színművész Bujtor István nevével — requiscat in pace! Milyen is ez a kötet? Kétségkívül magán viseli Hudi József kezenyomát, azt a sokéves rutint, amit a szerző képvisel: Veszprém múltjának fölényes ismeretét, illetve a színészet históriája iránti vonzalmát. Legterjedelmesebb része, mint már említettem, az ún. Bevehető tanulmány, ami három további alfejezetre taglalva foglalja össze a választott témát: Műkedvelők a színpadon, Л hivatásos színjátszás kezdetei és Tanulságok címek alatt. Azaz az első a hivatásos színjátszás előtti időkre fókuszál, a második ennek megjelenésére (lényegében a vándortársulatok korára), a harmadik pedig a konzekvenciák levonását helyei előtérbe. Hudi József bevezetője elején bemutatja a korabeli Veszprémet, azaz azt a fizikai és szellemi alapot, amely teret adott a helyi színészetnek, majd ezt követően tér át magára a fő témára. Nem okoz meglepetést a korszak ismerőinek, hog)' az első előadások — a források alapján datálhatóan 1820-ig — német nyelven folytak, majd a magyar nyelv és kultúra izmosodásával, a magyar anyanyelvű veszprémi lakosság arányszámának növekedésével váltott ki mind nagyobb érdeklődést a magyar színjátszás. Ezt jelentős mértékben erősítette a vándor1 HUDI JÓZSEF: balatonfüredi színházak és színészet története (1831-1861). Balatonfüred, 2008 (Balatonfüred Városért Közalapítvány Kiadványai, 42.) 376. p. Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. sz. 64-26.