Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BELOVÁRI ANITA: A „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében

Л „műkedvelő" a két világháború közötti Somogy megyében körében az iskolánkívüli népművelés iránt érdeklődést keltsen; e célra a társadalom erkölcsi és anyagi támogatását megszerezze..." A bizottságok személyi összetétele sem mentes a pénzügyi szemponttól, hiszen rendeletileg is üdvözölve voltak „az iskolánkívüli népművelés iránt érdeklődő vagy anyagilag támogató egyének, akiket a bizottság tagokul megválaszt."

35 Végül a rendelet befejező szakaszában nyilvánvalóvá válik, hogy az állam „...csak a szükségesnek mutatkozó irányítással és anyagi támogatással óhajtja előmozdítani"

3

6 az ügyet. Ez a megfogalmazás nemcsak nagyon keveset feltételez, de kényelmesen megfoghatatlan is. Kicsit konkrétabb az alispáni kiegészítés, amelyet a fenti rendelethez adott ki Tallián Gyula somogyi alispán 1926-ban. „Somogy vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága anyagi erejéhez mérten az előadók tiszteletdíjáról gondoskodik.. .A népművelési munkával járó dologi kiadásokról (fűtés, világítás, takarítás) a községek tartoznak gondoskodni."

3

7 A helyi népművelési titkár beszámolójában financiális háttérként a pénzgyűjtést, illetve a kultúrünnepségek belépti díjaiból befolyt tiszta jövedelmet említi.

3

8 Ez utóbbi az, ami a kultúrünnepségek és azok rokonterülete, a műkedvelő előadások esetében különleges anyagi lehetőséget jelentett a népművelés további ágazataihoz képest. Már tudniillik az, hogy alkalmasak profit termelésére. Ismét érdemes Rózsát idézni: „Műkedveléssel érdemes foglalkozni, már csak azért is, mert abból anyagi előnyök is származnak..."

3

9 Ritka ebben a kulturális szegmensben ha valami nemcsak viszi, de hozza — v

agy legalábbis hozhatja — a pénzt. Természetesen ez a döntéshozók számára is hamar világossá vált. Sőt, hamarosan felismerték, hogy ezt a bevételt hasznosítani lehetett a népművelés más területein. Erről árulkodik a somogyi népművelési bizottság 1936. évi felhívása, „...kérjük vármegyénk népművelőit. . .rendezzenek évenkint egy-két előadást a népkönyvtár javára"

4

0 (kiemelés az eredeti dokumentumban). Ugyanez az igény a megyei vezetés oldaláról megfogalmazva: „Felhívom Főszolgabíró Urat, hogy a népkönyvtárak javára rendezendő műkedvelői előadásokat minden díj és illeték alól mentesítse. Az ily műkedvelői előadások bevételei a fűzött népkönyvtári könyvek bekötésére és engedélyezett könyvek beszerzésére fordítandók."

4

1 * * * Kétség nem férhet hozzá, hogy a műkedvelő színjátszás a két világháború között páradan népszerűségre tett szert, különösen a falvak világában. A vidéki népesség, a dualizmus kora óta megváltozó mobilitása lehetővé tette, hogy a falusi lakosság új, eddig nem ismert kulturális szokások birtokába jusson, amelyeket a várost megjárt falubelijeik közvetítettek számukra. És, bár ez a folyamat kétségkívül a hagyományos népi kultúra bomlását eredményezte, ugyanakkor pozitív tartalmakkal gazdagította, színesítette a vidék művelődési palettáját. Megerősödtek, új formákba rendeződtek az alulról jövő civil szerveződési formák, amelyeket szerencsésen felerősített az állam támogató magatartása. A kormányzat figyelme az 1919. évi események után fokozottan irányult, a „még meg nem romlott" vidéki népesség felé, és már csak emiatt is nem maradhatott kétség afelől, hogy nem áll szándékában ellenőrizetlenül hagyni a tartalmakat, amelyek a vidék immár 3

5 HK, 1922. 3

6 Uo. 3

7 Somogy vármegye alispánjának 1926. évi 19 511.sz. rendelete. SVHL, 45. (1926) 28. sz. 386. 3

8 FELCZAN, 1931. 3

9 TAR, 1980. 193. 4

0 SML Alisp. ir. Somogyvármegye Népművelési Bizottságától. 248/1936. sz 4

1 SML Alisp. ir. 17705/1942. sz. 61