Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Busku Anita Andrea is elzárkózott. Elsősorban külhoni, nyilván porosz eseményekkel okolja a nagyváradi püspök lépését, hangsúlyozva a közös sors- és bánásmódkeresés igényét. Azt állítja, ,,a' cath. Egyház nem szolgálóleány, nem politiai intézet [= közintézmény], hanem egy a' maga körében 's ön czéljaira nézve független egész,"

5

1 ezért amennyiben vétett is volna Lajcsák, csakis az egyházi elöljáróinak tartozna felelettel. Az üzenet felvetését cáfolja; véleménye szerint az egyházi posztok különböznek a polgári pozícióktól, így a főpásztorok nem mondhatnak le tisztjükről összeférhetedenségre hivatkozva, ezért értelemszerűen a polgári szabályokat kell közelíteni (vagyis a protestánsok és a katolikusok találkozásának mindenkor az a végkifejlete, hogy az előbbiek engedményt tesznek a legnagyobb felekezet számára; az egyház és az állam kapcsolatában pedig utóbbi a kedvezményezett). A római birodalom egyházi vezetőinek magasztalt kiválóságát összeveti a nagyváradi püspök kultikus jellemével: mindre igaz, hogy „tudtak tűrni, halni", de „szent hivatalukról" lemondani soha. Lonovics kifogásolja az üzenet szövegében kiemelt egyháztörténeti események említését (a francia hugenották 1572. évi lemészárlása, a „szicíliai vecsernye", a spanyol és portugál inkvizíció stb.), amelyek közös elemeként leginkább a vallásüldözés (részben a zsidóellenesség) és a társadalmi renddel vagy legalább az uralkodóval szembeni erőteljes állásfoglalás emelhető ki. Ezáltal gyakorlatilag burkolt fenyegetés az üzenet: vagy az adott keretek lazítása következik, vagy teljesen új miliő felállítása realizálódik, nem függedenül a társadalmi szerződés elvétől. A rendek törekvései mögött egyértelműen a szabad vallásgyakorlás, a religio kötöttségek nélküli megválasztásának eszméje fogalmazódik meg, amely nem egyházi és állami intézmények döntéseitől függ, sokkal inkább individuális elhatározás eredménye. Érdekes, hogy ugyanakkor az alsótábla uralkodói jogkörbe sorolja a vallási természetű ügyek feletti ítélkezést („a' religio dolgában () Felsége szabadon rendelkezhetik"), amelynek valótlanságára a főpap mindössze felhívja a figyelmet, ám elmulasztja kihasználni igazának hangsúlyozását. Ennek hátterében az állhat, hogy tisztában van a császári tekintély érzékenységével, és még élénken emlékszik II. József egyházpolitikára gyakorolt szigorító intézkedéseire, utóvégre csak az 1855. évi konkordátummal helyeződik hatályon kívül.

5

2 Lonovics előtt sem marad rejtve a liberálisok azon eszméje, amely ,,a' religiók közti minden különbséget csak az Isten tiszteletének különböző formáiban találja". A Kölcseynél megfogalmazódott gondolat beigazolódni látszik a szónok értékelésében, hiszen a legmeglepőbbnek és legelkeserítőbbnek nem a protestánsok támadását, hanem éppen a katolikus (nyilván liberális) polémiát látja: „nem hangzanak e különösen illy kifejezések egy illy tiszteletreméltó testület határozatában, melly tagjai között számos catholicusokat foglal magában". Lonovics József összegzésében leszögezi: a vád nem bizonyított, így helyesebb az uralkodóra, mintsem a nagymértékben érintett országgyűlésre bízni az eset tárgyalását. Nyilván e kívánalma mögött V. Ferdinánd befolyásolható, katolicizmust pártoló egyénisége rejlik. Befejező mondatával ugyanakkor ellentmond az eddigiekben kifejtett elveinek, hiszen az uralkodó egyházi ügy feletti bíráskodását támogatja. A teljes szövegben megjelenő liberális és konzervatív érvelés ellentéte húzódik e furcsaság hátterében, hiszen Lonovics hangsúlyozza: egyházi problémáról van szó; és tagadja a törvényhatóságok és az országgyűlés hatáskörét. A királytól tehát azt várja, hogy személyes fennhatóságába helyezze a kérdést (vagyis a vármegyék és a diéta általi tárgyaltatását tiltsa meg), ugyanakkor ne hozzon döntést, hanem állítsa vissza az egyház illetékességét. Különösen azért szorgalmazza a püspökök 5

1 A megállapítás első fele nyilván Aquinói Szent tamás híres mondásának (philosophia est ancilla theologiae — a filozófia a teológia szolgálóleánya) parafrázisa. 5

2 Ld. BÜSKU, 2009. 36