Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Busku Anita Andrea ten változtatni kívánó 1790. évi törvényjavaslatra hivatkozik. El kívánja ismertetni, hogy hasonló bánásmód illeti meg a katolikus szokásrendet, mint amit fordított esetben a legjelentősebb egyház papjai tanúsítanak a protestánsokkal kapcsolatban. Szóhasználata („én 's a' catholicusok") saját személyének elkülönítésére, fontosságára, véleményének a klérus többi tagjához vagy a világi hívőkhöz viszonyított különbözőségére utalhat; így elsősorban az egyéni meggyőződését támasztja alá. A személyes álláspont dogmánál erősebb hatását használja ki, hiszen püspökként nem kíván a hatályos jogszabályok ellen cselekedni, közösség vezetőjeként nem is buzdít erre senkit, ugyanakkor katolikusként, inidviduumként saját hitét vallja. Stílusának színesítéseképp beemeli a vallásos apa adomaszerű figuráját, aki nem óhajtja „idegen" felekezetűhöz adni lányát, e képpel is emberközelibbé téve a száraz kérdést. Lonovics érzékeltetni kívánja, mekkora lemondást tesz — gyakorlatilag folyamatosan és részben önként — a katolikus egyház; ez az oka annak, hogy nem erőltetik a protestáns bábák szokásának befolyásolását („menthetetlen erőszak lenne tőlünk"), olvashatjuk, ezért úgy igazságos, ha fordított esetben nem éri támadás a katolikus papokat sem az áldás ügyében. A negyedik paragrafus szöveghelyeivel

3

8 kívánja igazolni, legalizálni a papok egyházhoz való hűségét, akár az állam érdekeivel vagy követeléseivel szemben is. A 11. paragrafus is előkerül a dikció során,

3

9 amely ,,a' protestánsokra nézve megszüntette mint házassági akadályt a' 3-ik és 4-ik iznyi atyafiságot." A józan ésszel ellentétesnek festi le a rendelkezést, ezzel magyarázza, hogy nehézséget okoz esketésre vállalkozót találni adott esetben, azonban nem vonja kétségbe a törvény érvényességét. Az áldás megtagadását nem tekinti a vegyes házasságok akadályának, hiszen anélkül is „vaüdus" a frigy, világi és egyházi értelemben egyaránt. A polgári törvényt egyébként nem tartja használhatónak — a reverzálisokat érintő, katolikus nézőpont szerint kedveződen fordulat miatt, hiszen mind a múltra, mind a jövőre nézve eltörlendőknek ítélték a törvényhozók a kötelezvényeket —, ezért jogosnak véli az egyházi szabályok alkalmazását. A törvényesség és erkölcsösség terminusán elmélkedve Hannover példáját hozza fel tézise alátámasztásául (ahol 1837-ben előíratott a papok gyónás során szerzett, ártó szándékra vonatkozó bejelentési kötelezettsége, a gyónási titok szigorú kereteit lerombolva). Lonovics ugyanakkor hazai mintával is szolgál: az in flagrantin kapott asszonyt a férje akár legálisan meggyilkolhatja; így a törvényi szabályozás az egyik parancsolat, és így az isteni szándék ellen vét a keresztény álláspont szerint.

4

0 A püspök tehát ismét az egyházi és polgári felfogás különbözőségéből kívánja levezetni az eltérő szférák hatáskörének tiszteletben tartását, az egymás ügyeibe történő be nem avatkozás politikáját. Megkülönbözteti a bűn kategóriáján belül azt az esetet, amikor a tett indoka alattomos, azonban státusza átértékelődik az eltelt idő alatt szerzett érdemek révén. Láthatóan behatóan foglalkozott a bűn és bűnhődés okaival és megoldási lehetőségeivel, a bűntudat problémájával. А „XIX. század állása" jelszavát skandálókat figyelmezteti: nem lehet senkire sem hitbeli elveket (mint a szentség mibenlétének vitatását) erőltetni,

4

1 ahogy azt is elfogadhatadannak 3

8 Például: „sem kormányszéki parancsok, sem királyi határozatok által megváltoztathatók ne legyenek". Ld. CIH, 1836-1868. 171. 3

9 „A mi a hazai törvénynyel tilalmazott, az evangélikusok elvei szerint pedig megengedett izekben való fölmentéseket illeti, az evangélikusokat О szent felsége egyszer mindenkorra kiveszi azon kötelezettség alól, hogy az ilyen fölmentéseket, tudniillik a harmadik és negyedik izben, tőle kérjék, ugy mint ezt már előbb is a kegyeletes emlékű felséges császár és király, 11. József, az О szeretett testvére, elrendelte volt." 1x1. CIH, 1836—1868. 176—177. 4

0 Lonovics részt vett a büntetőjogi törvénytervezet kidolgozásában, amelyet az 1839—1840. évi országgyűlés rendelt el. Ez volt a terepe a Deák vezette liberálisok és a konzervatívok összecsapásának a két — a volt és a következő, 1843-1844. évi diéta — között. 4

1 Lonovics elvárása meglehetősen egyirányú, láthatóan a protestánsok számára tett engedménynek érzi. A zsidók iránti ellenérzései azonban ellentétes gondolatokra sarkallják; hitbeli elveiktől való — legalábbis fokozatos — 34