Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 3. szám - MÉRLEG - Vörös Vince kisgazda politikus, a magfar országgyűlés alelnöke irathagyatéka a Baranya Megyei Levéltárban. Szerk. és a bev. tanulmányt írta: MÁRFI ATTILA. (Ism.: KATONA CSABA)

Mérleg VÖRÖS VINCE KISGAZDA POLITIKUS, A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKE IRATHAGYATÉKA A BARANYA MEGYEI LEVÉLTÁRBAN Szerk. és a bev. tanulmányt írta: MÁRFI ATTILA Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2009. (A Baranya Megyei Levéltár Segédletei, 3.), 240 p. Meglehetősen ritka, hogy a Levéltári Szemle (vagy akár más szakfolyóirat) hasábjain egy segédletről szülessék recenzió. Pedig egy-egy iratanyaghoz jól elkészített, pontos, részletes segédlet a klasszikus levéltárosi munka legfontosabb alapjai közé tartozik, annak értéke, rangja a levéltáros szakmán belül nem lehet kevesebb, mint például eg)

7 kiválóan szerkesztett forráskiadványé. Fenti jelenség okai nyilván abból is sarjadnak, hog)

7 gyökeresen átalakulóban van a levéltáros szakma, a 21. század felgyorsult világa várhatóan teljesen átformálja a megszokott, mondhatni klasszikus szakmai elvárásokat. Identitásválság-e ez? Én úgy hiszem, nem, „pusztán" egy erős sodrású — meglehet, minden eddiginél nagyobb erejű — váltásra kerül sor. E rövid írás célja azonban éppenhogy nem e nagyhorderejű kérdésről való elmélkedés, hanem annak bemutatása eg)

7 konkrét példa segítségével, hog)

7 a hagyományos levéltárosi tevékenység milyen értékteremtő lehet a 3. évezred hajnalán is. E példa pedig a Márfi Attila precíz munkája révén elkészült igényes kivitelű kötet, amely a 2001-ben elhunyt egykori kisgazda politikus, Vörös Vince irathagyatékának részletekbe menő (de azokban el nem vesző) ismertető leltára. A Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa többéves, gondos munkával szisztematikusan rendezte 16 állagba és azon belül 101 tételbe az összesen 1793, rendkívül vegyes összetételű iratot, amelyek évköre a kiegyezés évétől (1867-től) 2001-ig, azaz Vörös Vince halálának évéig terjed. A kiadványban Márfi először rövid pályaképet vázol fel a kötet „hőséről", majd, mivel nem életrajzot szándékozik írni, hanem az irathagyatékkal foglalkozik, rátér ennek ismertetésére. Azaz: nem az iratok keletkeztetője, hanem az általa hagyatékozott iratanyag áll — helyesen — érdeklődése középpontjában. E ponton nyilván lesz olyan, aki felveti, hogy a fent már említett rövid pályaívben nem jelezte Vörös közelmúltban felszínre került egykori ügynöki tevékenységének kérdését. Megítélésem szerint Márfi helyesen járt el, mikor ebbe a kérdésbe nem ment bele, az ő feladata ugyanis levéltárosként nem e bonyolult kérdés pro vag)

7 kontra eldöntése volt, hanem, mint már emk'tettem, az irathagyaték rendezése, segédlettel való ellátása, aminek derekasan eleget is tett. Ennek megfelelően jóval bővebben és tartalmasabban ír a Vörös-féle hagyaték általános ismertetéséről, a rendezési munkálatokról és az ismertető leltár szerkezetéről, mint Vörös életrajzáról, majd ezt követően tér ki néhány gondolat erejéig a hagyatékba foglalt dokumentumok forrásértékére. Ebből a bevezetőből megtudja az olvasó, hog)

7 Vörös Vince élete folyamán számos közgyűjteménynek adományozott általa keletkeztetett vag)

7 hozzá kötődő iratokat már egészen az 1970-es évek végétől. Ily módon a Baranya Megyei Levéltáron kívül összesen nyolc olyan intézmény van, ahol megtalálhatóak Vörös irathagyatékának egyes részei. Az az iratanyag, amely 2000 őszén a Baranya Megyei Levéltárba került, összesen mintegy 50 iratfolyóméternyi forrásegyüttes volt, de rendkívül vegyes, amiben sajtó-, könyvészeti stb. anyagok is voltak, olyanok is tehát, amelyek nem tartoznak közvetlenül a levéltár gyűjtőkörébe. Az iratátvételt követően ezért az alap- és középszintű rendezések ezek leválasztását célozták meg első szinten. 2003 végére tovább gyarapodott, egyúttal viszont csök66