Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 1. szám - GARADNAI ZOLTÁN: A magyarországi rendszerváltozás dokumentumai a francia Külügyminisztérium levéltárában

Л magyarországi rendszerváltozás dokumentumai a francia Külügyminisztérium levéltárában 6341: Frangois Mitterrand második budapesti útja (1990. január 22-23.). Az 1982. és az 1990. évi látogatások összehasonlítása. Feljegyzések Magyarország belpolitikai és külpolitikai helyzetéről, Magyarország külpolitikai helyzetének értékelése, a magyar külpolitika eredményeinek értékelése, a magyar nyugati (nyitási) politika eredményei, a kétoldalú kapcsolatok értékelése, a francia—magyar kulturális, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdései. Franciaország kelet-európai politikájának új lehetőségei, és az európai egyesülési folyamat jövője francia szemmel. Magyarország lehetséges helye és szerepe az új francia keleti politikában. Az európai biztonság és a leszerelés kérdései. A francia elnök tárgyalási tematikája, Mitterrand elnök és a magyar vezetők tárgyalásainak tartalmi összefoglalói, a francia nagykövet jelentései, a magyar semlegesség kérdései, az ellenzék értékelése. Tematika Mitterrand „nem hivatalos" megbeszéléseire vonatkozóan a magyar értelmiség és a politikai ellenzék képviselőivel. Román reakciók Mitterrand budapesti beszédére. Összegzés A francia külügyi levéltárban eddig hat alkalommal végeztem — általában egy hónapig tartó — kutatásokat. Természetesen — mint minden kutatómunka — a levéltári kutatások is egy folyamat részét képezik, így nem merem állítani azt, hogy minden francia külügyi forrást megvizsgáltam. Különösen igaz ez az 1986-1990 közötti időszakra vonatkozó feltárásra. Franciaországi kutatási tapasztalataimat összegezve azonban láthatjuk, hogy egy nagyhatalom külpolitikájára vonatkozó levéltári források feltárása hosszú ideig tartó és összetett kutatást igényel. Nagy mennyiségű irat keletkezik ugyanis a különböző döntéshozóknál (követségek, nagykövetségek, külügyminisztérium, elnöki palota, titkosszolgálatok stb.), miközben a lehető legszélesebb forrásfeltárásra kell törekedni. Az ehhez szükséges derogációs engedélyt meg kell kérni, ami gyakran hosszú hónapokig tartó eljárást jelent. Természetesen az iratok nagy mennyisége önmagában sem jelenthet garanciát arra, hogy az események minden összetevőjét megérthessük, hiszen gyakran egy-egy feljegyzés vagy kézzel papírra vetett észrevétel jobban megvilágítja számunkra a korszak döntéshozóinak gondolkodását. Szerencsére napjainkban már nincsenek politikai—ideológiai korlátok a kutatók előtt sem Franciaországban, sem Magyarországon, így lényegében csak munka és idő kérdése az, hogy a lehető legteljesebb forrásbázis összeállítását elérjük és megismerjük a korabeli főszereplőket; a források szabta lehetőségek határáig megértsük egy-egy nagyhatalom politikájának számos összetevőjét, annak fontos rezdüléseit, és a felületes szemlélő által alig észrevehető jelzéseit. A források feltárása során egyértelművé vált számomra, hogy 1986-1990 között a francia—magyar kapcsolatok lényeges változáson mentek keresztül. E folyamatok megértése azonban újabb — szerencsére már egyre szélesebb és gazdagabb forrás- valamint szakirodalmi bázis alapján végezhető — kutatásokat igényel.

1

9 1

9 A kor hangulatát, a magyar aggodalmakat és örömöt érzékelteti Thomas Schreiber újságíró visszaemlékezése Antall Józseffel folytatott beszélgetésére: „November végén megint összeakadtam a miniszterelnökkel. Ezúttal a helyszín a versailles-i kastély patinás színházterme volt, ahol az Európai Biztonsági és Együttműködési Egyezmény ratifikálására érkezett állam- és kormányfők tiszteletére rendeztek fogadást. »Mégiscsak jobb Neked magfar küldöttséget vezetned mint Apponyi Albertnek 1919-ben, amikor kanosszátjárt a közeli trianoni palotába.«,, mondtam, mire 11