Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtő területi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS

Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában jogosan várja el, hogy a felső szerveihez, minisztériumokhoz, alárendelt szervezetekhez kapcsolódó jogbiztosítás, értékmegőrzés a dokumentumok szintjén garantálva legyen Azaz, ha a MOL gyűjtőterületi tevékenységéről beszélünk, nyilvánvaló, hogy előtérbe kell kerüljön az a fajta jogi szabályozás, amit úgy szoktunk mondani, hogy a levéltárnak a hivatalrendszerbe való beágyazottsága vag}' hivatalként való működése, amely teljesen jogos elvárás. Az önkormányzati levéltári hálózat esetében némileg más a helyzet, s ezen levéltárakkal kapcsolatban a nyilvánvaló jogbiztosítási feladatok ellátása mellett fölmerül, hogy a területi állami, önkormányzati hivatali iratok kellőképen tükrözik-e azt, hogy ott hogyan élnek az emberek, miként döntenek, miként gondolkodnak? Azt gondolom, hogy nem tükrözik kellőképpen. Ám az alapvető probléma nem a gyűjtőterületi munkában van, hanem magában az önkormányzati levéltári rendszerben. Ezek a levéltárak lényegében véve lemásolják a MOL azon gyakorlatát, hogy begyűjtik a hivatali iratokat. Ám a hivatali szférán kívül is keletkeznek fontos iratok, amelyekre viszont nincs rálátásuk. Mert egy szabad államban nem mehet oda a levéltár egy alapítványhoz, egy családhoz és nem mondhatja, hogy elviszem az irataitokat, mert ez államérdek. Ez helyes, de arról viszont gondolkodunk kellene, hogy mi e tekintetben a teendő. Nehezíti persze az erről való gondolkodást a hivatali szemléletnek való — úgy vélem — túlzott megfelelés. Ráadásul e hivatali feladatellátás valójában ma már illúzió. Hiszen az állam létrehozta a Központi Iratkezelési Felügyeletet valamint ennek kvázi területi leágazásait, tőlünk függedenül. Akkor erre most mi a megfelelő reakció, kérdem én? Zárkózzunk be? Nyilvánvaló, ennek semmi értelme. Rendezzünk kiállításokat? Világos, hogy egy múzeum sikeresebben állít ki, mint eg}

7 levéltár... Eg}

7 válasz lehetséges: az eredeti alapfeladat teljesítendő ki, ami ugyanakkor nagyon szép: a nemzeti, a helyi múlt megőrzése, s dokumentumainak gyűjtése. HORVÁTH: A „helyi múlt"! Ez nem csak jól hangzik, de hiányzik is kissé a palettáról... CSÓTI: S én azt gondolom, hogy erről érdemes igazából beszélni; hog}

7 ezzel kapcsolatban mit lehet tenni, azzal együtt, hogy mindez természetesen nemigen fér bele a levéltár törvényben meghatározott gyűjtőterületi feladatkörébe, mert az továbbra is a hivatalszervezet iratainak gondozásával foglalkozik. A levéltár újszerű feladata avagy hivatása azonban, hog}

7 ennek a fajta, akár lokális, akár nagyobb egységű nemzeti múlt vag}

7 nemzeti örökségi hagyaték megőrzésével intenzíven foglalkozzék. HORVÁTH: Mondhatni alkotmányos okoknál fogva is, hiszen egy demokratikus jogállamban az állam szerepe eleve korlátozott, s tág teret enged a spontán társadalmi mozgásoknak és az egyéni kezdeményezésnek, egyáltalán az élet pezsgésének. Ez esetben ennek kell, hogy legyen valamiféle dokumentációs következménye is, úgy vélem. Amivel mi viszont hagyományosan foglalkozunk a jogszabályi kötelezettségeknél fogva, annak dokumentációs értéke ugyanakkor egyre szűkebb, egyre kilúgozottabb, egyre korlátozottabb. Magyarán: a jogszabályi kötelezettségek, a praxis nem felel meg az érdemi, valós forrásbiztosítási igényeknek. GOTTFRIED: A bevezetővel van egy kis problémám. Nem egészen értem, hogyan jutunk el a civil szféra irányába való nyitástól az önkormányzati irattári tervek problematikájáig, ez nekem egy kicsit sántít. Az elején megrémültem, hogy most majd menni kell apósomékhoz ellenőrizni a családi irattárat. [Derültség] Úgy vélem fontos pontosan megfogalmaznunk, hogyan is érhetjük el a civil szférát. Ami az irattári terveket illeti. Ezekkel — én úgy látom —, főként a dekószervek vonatkozásában van probléma. Itt valóban sok esetben olyan iratokat jelölnek meg maradandó értékűnek, amelyek az önkormányzati levéltárak szempontjából gyakorlatilag érdektelenek. Arra volna szükség, hog}

7 adassék meg a lehetőség arra, hog}

7 azokat az iratokat gyűjtsük be, amelyek valóban a helyi történelemre vonatkoznak. 6