Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - SZEMLE - LICHTNECKERT ANDRÁS: Az Arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története. (POLGÁR TAMÁS)

tornak hívott, szőlőhegyi rendre ügyelő tisztviselőket az Arácsi szőlőhegyekben hegymesternek hívták. Általában is a hegymester a hegybíró szinonimája volt. így az arácsi példa is azt bizonyítja, hogy nem lehet egyértelmű állásfoglalást tenni e kérdésben. A szőlőhegyi önkormányzat tevékenységének 1797-1874 közti időszakáról is a jegyzőkönyvből tájékozódhatunk. Az ebben fent maradt bejegyzések közel 40%-a birtok adásvétellel, 30 %-a tisztújítással foglalkozik, elenyésző számban találunk büntetési ügyeket, vagy egyéb vonatkozású tárgyakat. A közösség életét további rövid statútumokkal szabályozták, vagy a korábbi statútumokhoz tettek hozzá néhány rendelkezést. A szerző, a jegyzőkönyvből kigyűjtötte és a 110-123. oldalakon közölte a közösség életére vonatkozó rendelkezéseket. Igaz, hogy a hegység jegyzőkönyve 1893-ig megy el időben, azonban a 1874. évben kiadott, 1875. évben hatályba lépő megyei hegyrendőrségei szabályzat már egy más fajta szőlőhegyi önkormányzati szabályozást hozott. A szőlőhegyi önkormányzatok önálló igazgatása gyakorlatilag megszűnt, községi hatóság alá kerültek a korábban önálló szőlőhegyi közösségek. Ezt a szabályzatot is teljes terjedelmében olvashatjuk. A 19. század végétől fogva az Arácsi szőlőhegy történetével kapcsolatban már csak töredékes adatokról számol be Lichtneckert András. A filoxéra 1884-ben pusztította el az arácsi szőlőket, utána amerikai fajtákkal telepítették be a területet. A 20. századi történésekről csak általános képet kapunk, az országos rendelkezések rövid értelmezésével zárja a kötet főszövegét a szerző. Ez után bőséges irodalomjegyzékkel ismerkedhetünk meg, majd a szerző reneszánsz humanista szerénységű önéletrajzát olvashatjuk. A kilenc oldal illusztráció a szövegben felhasznált fontosabb iratok, dokumentumok reprodukcióit mutatja. Egyik oldalon a szőlőművelés eszközeiről készült fotó látható, melyen külön ki kell emelni a sajátos metszőkések ábrázolását. A 145. oldalon található Arácsi szőlőhegy pecsétjének leírásánál meg kell jegyeznünk, hogy vagy az illusztráció tájolása, vagy a leírás nem teljesen jó, gondolva itt a jobb és bal oldal felcserélésére. Az illusztrációk után Balatonarács életének elmúlt száz évét idéző képeit találjuk, majd a könyv megjelenését támogató szponzorok életrajzát olvashatjuk. Összességében megállapítható, hogy fontosak az ilyen típusú helytörténeti kötetek. A kötet a felsorolt észrevételek ellenére is fontos szőlészeti adalékokkal szolgál, és nem utolsó sorban tovább erősíti az adott helyi közösség szellemiségét. Polgár Tamás 90