Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - SZEMLE - LICHTNECKERT ANDRÁS: Az Arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története. (POLGÁR TAMÁS)

dokumentumaiban hordozott információk részbeni pótlására a Veszprémi Káptalan Hiteleshelyi Levéltárának anyagát használta fel Lichtnekert András. A kötet első része főleg az arácsi szőlőhegy életének történetiségét vizsgálja. A szőlőterület változásaira, a szőlőhegy elnevezéseire, a birtokosok változásaira, az ingatlanforgalomra, és a szőlészeti technikákra koncentrál szerző. (Ez az első 3 fejezetet jelenti.) A második részben kimondottan a szőlőhegy önkormányzatával foglalkozik Lichtneckert András. (4. fejezet) Itt főleg forrásközlésekkel találkozhatunk, megállapításai alátámasztására a statútumot, jegyzőkönyvből kimazsolázott rendelkezéseket, a hegyrendőri szabályzatot olvashatjuk. Ebben a részben kap helyet a tisztviselői archontológia is. A kötet (és a téma) időhatárait nehéz meghatározni. A források hiányával és az egyéb köztörténeti eseményekkel magyarázható, hogy a szőlőhegyek történetéről a 20. században már kevés adattal rendelkezünk. Talán ennek is köszönhető, hogy a szerző főleg a rendi korszakra és a polgári időszak 19. századi időszakára koncentrál. A kötet első része három fejezetre osztva (középkori rész, török-kor, 18-19. század) kronologikusan mutatja be az Arácsi szőlőhegy történetét, külön kitérve a szőlőterület változásaira, a szőlőbirtokok értékeinek megállapítására, a szőlőhegy elnevezéseire, a birtokosokra, szőlőmüvelés technikájára és eszközeire. Az arácsi szőlőművelés már a 12. századtól adatolható. A 15. századig két település volt Arács területén, Arács és Magyaré. Az itt folyó középkori szőlőművelésre és a szőlőhegyre vonatkozó adatokat gazdag okleveles anyag örökítette meg, melyeket jól használt fel a szerző. A természeti környezet változásai az arácsi szőlőhegyben is jelentkeztek. A 14-20. század során nem volt folyamatos a szőlőhegyben a termelés. Előfordult olyan is, hogy egy-egy dűlőrész művelése változott, de adatolható, hogy bizonyos időben az egész hegyben megszűnt a termelés. Az 1557. évi káptalani bordézsma alapján a szőlőterület pusztulására következtethetünk. Az elpusztult szőlőterületek a 16. század végén újratelepültek. A szőlőhegy dűlőinek, önálló részeinek történeti névváltozásairól is olvashatunk egy fejezetet. Arács birtoklástörténetére nagyon sok adattal szolgál a kötet. Állandóságot az Esterházyak megjelenése hozott, akik 1627 és 1848 között voltak ^racs birtokosai. Meg kell említeni 17. századi birtokosként még a Szilassyakai is. A családhoz kapcsolódóan közli a szerző, Szilassy Kelemen özvegyének Varga Katalinnak 1626-ban kelt végrendeletét, melyre hét nemes asszonyság ütötte rá pecsétjét. A 17. századtól ismét fellendült a szőlőművelés Arácson. A korszak országos összeírásai mellett, a megyei levéltárban található egyéb megyei összeírásokat felhasználva mutatja be a szerző a szőlőhegy területének változásait. A szőlőbirtokok árairól a magániratokból tájékozódhatunk. A Veszprémi Káptalan előtt tett 17-18. századi adásvételek felvallásait a hiteleshely jegyzőkönyvei megőrizték, melyeket Lichtnekert kigyűjtött és kronologikusan közöl. Sajnos a források nagyon szűkszavúak a szőlőművelés technikai műveletével kapcsolatban, így erről ma is keveset tudunk. Érdekes adat, hogy az Arácsi szőlőhegyen а 17. században csak 1 présház állt. A 18-19. században folytatódott a szőlőhegy terjeszkedése, a földesurak által is támogatott irtással és szőlőplántálással tovább nőtt az Arácsi szőlőhegy területe. A szőlőhegy egyes részei a 18-19. század során jelentős változáson mentek keresztül, területük, természeti környezetük megváltozott. A dűlők bemutatása során szinte magunk elé tudjuk képzelni a hegyet. A 18. századi szőlőterület birtokosaira és az adózás mértékére két hegyvámlajstrom alapján utal a szerző. Az 1778. évi hegyvámlajstrom közlésre is kerül a kötetben. A kötet jelentős részét teszi ki az 1716-1858 közti szőlőadásvételek rögzítése 88