Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - BESZÁMOLÓK - A levéltáros egyesületek első nemzetközi konferenciája. Madrid, 2007. október 18-20. (MOLNÁR LÁSZLÓ - SÍPOS ANDRÁS)

időben elkészült. A szöveg —jellegének megfelelően — kétségkívül általánosságokban mozog, kritikus helyzetekben azonban hasznos zsinórmértékként és hivatkozási alapként szolgálhat, aminek súlyt ad, hogy az UNESCO egyik tagszervezete által szankcionált és világszerte mércéül szolgáló dokumentumról van szó. A mindenkit érintő problémák mellett kellő teret kapott annak bemutatása, hogy az egyes országok levéltárügyének sajátosságai hogyan jelentkeznek az egyesületek életében. A hazai helyzet bemutatásakor elmondtuk, hogy az MLE munkájának mennyire fontos része a regionális együttműködés a környező országok levéltári egyesületeivel a magyar vonatkozású levéltári anyagok feldolgozása és a hozzáférés biztosítása céljából. A román testvéregyesület elnök asszonya, Carmen Dobrota későbbi hozzászólásában szintén kiemelte ezt a kérdést. Érdekes színfolt volt Carlos García Alix filmrendező meghívása a kongresszusra, aki levéltári anyagok alapján eredt nyomába egy az 1920-1930-as évek Spanyolországában politikai gyilkosságokat is elkövető anarchista sorsának, és többévi búvárkodás után filmet forgatott róla. Tanulságos volt önmagunkat a felhasználó, a kutató szemszögéből látni, az ő értékelését hallani. Összegzésképp elmondható, hogy jóllehet valamennyi kontinens igen különböző fejlettségű és kultúrájú területeiről érkeztek a kollégák, meglepően sok hasonló problémával szembesülünk mindannyian, ami nem csak a nemzetközi együttműködéshez nyújt kedvező alapot, de közösségi érzést és szolidaritást is ébreszt egymás iránt. Talán ez a legfontosabb lelki hozadéka a kongresszusnak. Idézve Fred van Kan holland delegátus záróbeszédének néhány sorát: „ Végezetül azt szeretném mondani Önöknek: csodálatos szakmánk van, olyan szakma, mely kapcsolódik az emberi jogokhoz, a kulturális örökséghez, a modern fejlődéshez, miközben elevenen tartja a régmúlt ismereteit, mint pl. a paleográfiát. Amikor másokkal találkozunk az utcán, összejöveteleken vagy intézményekben, büszkén mondhatjuk nekik: levéltárosok vagyunk, egy olyan érdekes hivatás művelői, mely hozzásegít olyan alkotókat, mint Carlos García Alix ahhoz, hogy életre keltsék a raktárainkban szunnyadó dokumentumokat. " Molnár László— Sipos András 57