Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - MÉRLEG - SOMORJAI ÁDÁM: Ami az emlékiratokból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József 1971-1975. História Pro Futuro. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008. (MÓZESSY GERGELY)

ugyan jól elkülönülnek egymástól,' azonban az iratlegendák hiánya nem könnyíti meg a kötet használóinak dolgát. A kommentárok, a lábjegyzetek és a kötet végi táblázat sorai az egyes iratok legfontosabb adatait, jelzeteit és a korábbi szövegkiadások bibliográfiai adatait tartalmazzák - ám ez a közlésforma (a vele járó keresgélés miatt) nem nevezhető kutatóbarát megoldásnak. Elgondolkodtató a könyvet záró rövid összegzésben Somorjai Adám elmélkedése a világi hatalmak diplomáciai csatái között szuverén hangot megütő bíboros valós szabadságának mértékéről, még inkább utalása a Vatikánon belül húzódó, jó ideig vélhetően még pontosan feltárhatatlan törésvonalakra és információs gátakra. A későbbi kutatásnak kétségkívül foglalkoznia kell ezekkel a felvetésekkel. Mészáros István kevéssel a rendszerváltás után megjelent kiváló tanulmányában

4 mutatott rá a marxista egyháztörténet-írás Mindszentyve 1 kapcsolatos torzításaira (nemegyszer hazugságaira). Tapasztalatom szerint megállapításai a köztudatba sajnos máig nem mentek át, így érthető, hogy ellenhatásként történelmietlen mítoszteremtési kísérletekre is láthatunk példát.

5 Somorjai Adám munkája a tárgyilagos, a bíboros személyével kapcsolatos kérdésekben tisztánlátást segítő írások közé tartozik. Egy forráskiadványnak bizonyára nem lehet célja, hogy a szerző saját Mindszenty-képét összefoglalja. (Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy ilyen szintézisre nem szakmai fórumokon került sor, így nézeteiről a polémia a médiába tolódott át.

6) Mészáros István annak idején foglalkozott a prímás, mint „első zászlósúr" fogalom jelentéstartalmával: azzal a kérdéssel, hogy hogyan értelmezte és használta ezt Mindszenty József. Somorjai Adám értelmezése ettől szemlátomást eltér, ám nézeteinek részletes kifejtésére e szűkebb, és a kötet tematikájába illő kérdésben mégsem vállalkozott. Nehezen értelmezhető ugyanakkor értetlenkedése afelett, hogy Mindszenty József hercegprímási címét miért nem használta, azzal miért nem foglalkozott (69. old.). A válasz véleményem szerint egyszerű: a bíboros tiszteletben tartottad//. Pius pápa 195l-es rendelkezését, amely eltiltotta a papokat a világi címek használatától.

7 A levéltáros olvasóban a kötet kapcsán néhány elvi-technikai jellegű kérdés is megfogalmazódik. Vajon miért nem a Mindszenty-hagyatékot őrző, nyilvános magánlevéltárként bejegyzett alapítványi levéltár vállalta fel e kétségkívül előremutató, érdekes kérdéseket feszegető kötet kiadását? Sajnálatos lenne, ha a választ a kutatók által ismert kéziratos segédlet, az ún. Mindszenty Iratkatalógus és Bibliográfia, a szerző által feltárt, s tendenciózusnak minősített hiányosságaiban (104-105. o.) kellene keresnünk (ennek részleteire ugyan nem tért ki a szerző). Ha pedig a magyarázatra az alapítványnak a boldoggá avatá3 Ez önmagában is érték, tekintettel némely ellenpéldára - Ld. pl.: Adriányi Gábor Nyisztor Zoltánnal való levelezésének közlése, In: Adriányi GÁBOR - CSÍKY BALÁZS: Nyisztor Zoltán. Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae 17., Budapest, 2005. 4 MÉSZÁROS ISTVÁN: A hazai történettudomány 1948-1992 közötti Mindszenty-képe, Esztergom, 1992; 5 Legyen elég utalnunk pl. POZSGAI ZSOLT: Szeretlek, Faust című színművére. 6 HOVANYECZ LÁSZLÓ: A bíboros és a pápa. In http://www.nol.hu/cikk/497898/ P. SZABÓ Ferenc széljegyzetei az Ostpolitikhoz egy könyv és egy interjú kapcsán. In: http:

//www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=221589 (2008. augusztus 31-i állapot.) 7 R[OSDY] P[ÁL]: hercegprímás. In: : Katolikus Lexikon IV. .Szerk,: Diós ISTVÁN Budapest, 1998. 765-766. 111