Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - HUNGARICAKUTATÁSOK - BŐSZE SÁNDOR: Horvátországi Hungaricakutatás

BŐSZE SÁNDOR HORVÁTORSZÁGI HUNGARICAKUTATÁSOK A horvát levéltári rendszer napjainkban Josip Kolanovic, а Horvát Állami Levéltár (Hrvatski Drzavni Arhiv) egykori igazgatója 2001-ben tartott, a horvátországi levéltárügy helyzetéről és fejlődésének kilátásairól szóló történeti áttekintésében hangsúlyozta, hogy a horvát levéltári hálózat kialakulása a 19. század elején kezdődött, s a folyamat nem nélkülözte az európai levéltári gyakorlat befolyását, ám az egyes régiókban és korokban különböző hatások érvényesültek. A tengerparti területeken az olasz és francia levéltári gyakorlat hagyománya erős, az úgynevezett báni Horvátországban és a katonai határőrvidéken pedig a magyar és az osztrák tradíciók voltak a meghatározók. A levéltárügy egységes szempontok szerinti fejlődése 1945 után bontakozott ki. Ekkor vetették meg a modern szemléletű levéltári szolgálat szervezetét és elméleti alapjait, amely már nem kizárólag a múltba fordulva törekedett a kulturális örökség részét képező levéltári forrásanyag megőrzésére, hanem figyelmet fordított a levéltári anyag keletkezésére is.' A horvátországi levéltárak fenntartója és egyben szakmai irányítója az állam, illetőleg a kultusztárca. Az országos illetékességű intézmény a Horvát Állami Levéltár. A területi állami levéltárak (podrucni drzavni arhivi) ma is azokban a városokban működnek, ahol egykor — a jugoszláv közigazgatási beosztáshoz igazodva — megalapították őket. Miután Horvátország függetlenné vált, megváltoztatták megyék számát és határait. Létezik olyan megyeszékhely, ahol nincs önálló levéltár, hanem csak úgynevezett levéltári gyűjteményi központok (arhiviski sabirni centrí), tulajdonképpen fióklevéltárak működnek (Kapronca, Krapina, Pozsega, Verőce).

2 A korábbi fióklevéltárak közül 2006-ban önállóságot kapott a sibeniki, vu kővári és a strigovai — hangzott el a horvát levéltárosok 2007. évi bjelovari vándorgyűlésén. A mai horvát levéltárügy jogi alapját a levéltári anyagról és a levéltárakról szóló 1997. évi törvény képezi, amely egész sor előírást tartalmaz a levéltári anyag védelmére, feldolgozására, kutatására és értékelésére. Bár Horvátországban az egységes levéltári szolgálat mellett döntöttek, ugyanakkor törekednek a levéltári szolgáltatás decentralizálására, melynek keretében elsősorban a szaklevéltárak létrehozását támogatnák. A levéltári törvény lehetőséget ad mind az önkormányzati, mind pedig a magánlevéltárak alapítására. Az állami függetlenség elnyerése után a Horvát Levéltáros Egyesületei már 1992ben teljes jogú tagként vették fel a Nemzetközi Levéltári Tanácsba. Az önálló egyesület nemzetközi kapcsolatai közül általában kiemelik a magyar társegyesülettel való együtt1 A Zágrábban, 2001. október 25-27. között rendezett 1. Horvát Levéltáros Kongresszuson elhangzott információra illetve a karlobagi és a topuskoi vándorgyűlésekről készült útijelentéseimre, valamint a Rijekában (Fiume) szerzett tapasztalatokra támaszkodom. Használom Berkes Levéltári Szemlében megjelent ismertetését is. Vö. JOSIP KOLANOVIC: Arhiviska sluzba Republike Hrvatske - stanje i izgledi razvoja In. Arhiviski Vjesnik 2001. 44. ismerteti: BERKES JÓZSEF: A horvátországi levéltárügy kérdései ma. Levéltári Szemle 2006. 2. 53-57. 2 Pregled

arhiviskih fondova izbirki Republike Hrvatske 1-2. Zagreb, 2006, 2007. (Továbbiakban: Pregled) 45