Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - WEISZ SZIDÓNIA: „ ... nobili Anthonio ... hic depincta arma... concedimus" Somkereki Antal címere 1415-ből

cedimus", tehát a Zsigmond által kiadott armális az ott lefestett címert engedélyezi, nem egy korábbi használatát teszi törvényessé. A Somkereki család a Becse-Gergely nemzetségből származott, amelynek esetleges címerére való utalás rá nem maradt fenn. Csorna József feltételezi, hogy a nemzetségnek létezett, ha nem is konkrétan címere, de címer jellegű emléke, amelynek bizonyos elemeire lehet következtetni összehasonlítva a leszármazottak (jelen esetben a Somkereki Erdélyiek és a Bethlenek) címereit.

2

6 Mindkét címeren megjelenik a koronás kígyó, ami Csorna szerint nem lehet véletlen egybeesés, ez a motívum nem lévén nagyon elterjedt. Mivel két rokon család címerében jelenik meg ugyanaz a ritka motívum, ez lehetett akár a nemzetségi jelkép is.

2

7 Ha ez a feltevés helytálló, akkor érthető a kígyó jelenléte a Somkereki címeren. A gólyamotívum felhasználásának oka nem annyira nyilvánvaló, azonban van egy lehetséges magyarázata. A címeradományozás előtt tíz évvel Somkereki Antal birtokába került a gernyeszegi domínium. Az ehhez tartozó Sáromberke településén a mai napig jelentős számú fehér gólya állomány található, amelynek a Maros folyó közelsége jó életteret biztosít. Ha ez a gólyaállomány már a középkorban is ott élt, akkor ez egy lehetséges magyarázat lehet a gólya jelenlétére a Somkereki címeren. Zsigmond király nem az ősi címer használatát engedélyezi, hanem nagyon valószínű, hogy annak egy motívumát ötvözi egy új címeralakkal, és így alakíttat ki egy saját címert hívének, Somkereki Antalnak. Ezért a két állat közösen tekinthető címeralaknak. Egyrészt, mivel a nemesi társadalomban nagy jelentőséget tulajdonítottak az ősi jellegnek (ebben az esetben a kígyómotívumnak), másrészt azonban Erdélyi Antal már egy új családot képvisel, ezért a címerében ugyanolyan fontos pozíciót foglal el az új elem (a gólya) is. R. Kiss István szerint példátlan az ősi címeralak „felfalatása" nem jellemző a magyar heraldikára.

2* A Somkereki címer esetében azonban nem erről van szó. A régi címerképből nem lesz mellékalak, hanem inkább egy új, összetett címerképről beszélhetünk. Ez a kettős címerkép pedig már az új család identitását fejezi ki, egyfelől megjelölve az eredetet, másrészt pedig utalva az új elemre is. Érdekes a koronának a gólya fejére való helyezése, mivel a koronát általában a vékony nyakú állatoknál a nyakon szokták ábrázolni.

2

4 Valószínű, hogy a korona áthelyezésével teremtettek helyet a kígyónak, de szimbolikus értelemben a korona áthelyezésével a hangsúly is átkerült a Becse-Gergely nemzetségről a Somkereki családra. A Somkereki armális adományozásának több oka is volt. Az elsődleges cél Somkereki Antal húsz éves hűségének megfizetése — Zsigmond ezt a célját el is érte —, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a címerrel ellátott nemes úgy Garai nádor, mint a király kíséretének a fényét és tekintélyét is emelte. Ez azonban már kevésbé valósult meg, mivel Antal 1415 után már nem tűnik fel a király kíséretben, nevével inkább helyi iratokban (főleg birtokviták és zálogügyek) találkozunk. A címereslevél azt is leszögezi, hogy az ado2

6 Azért csak ezt a kettőt, mert a többi leszármazott esetleges címeréről nincs adatunk. Vö. CSOMA JÓZSEF: A Dorozsmai és Becse-Gergely nemzetség czimere Turul 1902/1. 9-10. (A továbbiakban CSOMA), így Bárczay Oszkár állítása, miszerint a kígyó csak azért jelenik meg, hogy megkülönböztesse a gólyát a darutól, nem állja meg a helyét. 2

8 Vö. R. Kiss. 2

4 CSOMA, 10. 75