Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

E szép szavak ellenére a kormányzat hamarosan szembetalálta magát a törvényhatóságok egy részével. A megyék többsége ragaszkodott a széleskörű autonómiához, bár bizonyos fokú átalakítás szükségességét ök is elismerték. Ezt a felemás hozzáállást tükrözi Udvarhely szék bizalmi felirata is: „E bizalmi nyilatkozatunk mellett is azonban óhajtottuk volna, ha a nagyméltóságú minisztériumnak a köztörvényhatóságok alkotmányos hatásköre visszaállítására irányuló rendelvényében, úgy a főkirálybírónak szabad választáson kívül történt kinevezése, mint a törvényszéki tagok kijelölése melletti választatása indokoltatott volna. A szabad választásra irányuló s még el nem törölt törvényeken alapult ősi jogainknak a parlamenti felelős kormánnyal leendő kiegyeztetés érdekében korszerű módosításától nem idegenkedünk ugyan, de óhajtjuk, hogy ez szokott úton történjék. "

2

6 A kormánynak viszont érdeke volt a hatékony állami apparátus kiépítése, mert enélkiil lehetetlen volt kormányozni. Az adóbehajtás és az újoncozás ügye életbevágó volt a kormány számára, de a szükséges reformokat is csak egy hatékony közigazgatással lehetett keresztülvinni. Ennek ellenére csak az 1869 áprilisára összehívott országgyűlésre készült el a tervezet, amelyet a belügyminiszter 1870. április 28-án terjesztett a képviselőház elé. A törvényjavaslat, amelyet Tóth Vilmos államtitkár neve fémjelzett, heves vitát gerjesztett. 1869-ben még Horváth Boldizsár igazságügyminiszter az alábbi alapelveket közölte a törvényhatóságok rendezésére nézve: • a megyék teljes önkormányzata belső ügyeikben; • a tisztviselők szabad választása; • a törvények és rendeletek végrehajtása a megyék jogkörében marad felelősség mellett; • a megyék országos politikai kérdéseket is vitathatnak.

2

, A törvényjavaslat ennek ellenére a kormány és a megyék közti viszonyban a centralizmus irányába mozdult el. A törvényjavaslat nem vállalkozott átfogó reformra, csak a legszükségesebbnek vélt változtatásokat tartalmazta. így nem foglalkozott a törvényhatóságok területi szabályozásával, a kiváltságos területek felszámolásával, a községek rendezésével. A központosítást, a központi apparátus erősítését a kormánypárti hozzászólók a közigazgatás igényeivel, valamint a szociális és nemzetiségi mozgalmakkal indokolták. Ahogy Kautz Gyula kifejtette, a régi megyei autonómia megtartása a magyarokra nézve „egyenesen halált hozható széthúzást és politikai centrifugai izmust szülne. "

2

S Egy másik vitás kérdés a megyei képviselőtestület összetétele volt. A virilizmus bevezetése ugyanis nem gyökerezett a magyar hagyományokban. Ezt a kormány azzal indokolta, hogy a függetlenség feltétele a vagyon, és csak ezáltal juthatnak kellő képviselethez az ipar és kereskedelem képviselői, valamint az értelmiségiek. Úgyszintén ennek révén lehet elkerülni, hogy a helyi testületek a parlament pártviszonyait képezzék le. Az előzetes számítások szerint Magyarországon 200, Erdélyben 100 Ft évi tiszta jövedelem után fizetendő egyenes adó lett volna szükséges a megyei testületbe való bekerüléshez. Az ellenzék ezzel szemben az 1848-as törvényekre hivatkozott, amelyek a megyei bizottmányok „nép2

6 Magyar Országos Levéltár (MOL) К 150 Belügyiminisztérium, Általános iratok, 1867-VII-2-13257. 2

7 SARLÓS, 23. 2

8 STIPA, 147. 55