Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

tosan kerülünk minden unifiealási irányt, s az unió kapcsai által nem óhajtanánk prejudicalni méltányos autonómiai törekvéseknek. "

1

Ч A törvényhatóságok ügye 1867-1872 között A kiegyezés tehát felemás állapotban találta Erdély törvényhatóságait. A kiegyezés idején az Erdéllyel egyesült Magyarország törvényhatóságait 57 vármegye (49 magyarországi és 8 erdélyi), 3 vidék, 5 kerület, 5 székely szék és a Királyföld (9 szász szék és 2 vidék) alkotta.

2

0 Nem csak Erdély viszonylatában volt tehát az űj kormány egyik legsürgősebb feladata a közigazgatás átalakítása. A kérdés azonban nem volt könnyű, mivel a megyék tekintélye a provizórium idején tanúsított rezisztencia miatt tovább erősödött, valamint a politikai garnitúra túlnyomó többsége ugyancsak a megyei élet során szocializálódott, és ilymódon erősen kötődött a megyei hagyományokhoz. Még a kiegyezés előtt, 1866 májusában létrehozott a képviselőház egy 108 tagú bizottságot a törvényhatóságok átalakítására. A feladat a megyei autonómia és a felelős parlamenti kormányzat összebékítése, azaz a „kis kiegyezés" létrehozása volt. A felelős kormány kinevezése után rögtön napirendre került a tisztújítás kérdése. 1867 március 7én a kormányjavaslatot terjesztett elő a „köztörvényhatóságok visszaállításáról", amelyben a vármegyék hatáskörének visszaállítása is szerepelt. Mivel az 1848. évi XVI. és XVII. tc. alapján nem lehetett az általános tisztújítást elrendelni, ezért a kormány felhatalmazást kért a rendkívüli helyzetre való tekintettel, hogy az 1861-ben alakított bizottmányok tagjaira ruházhassa a szervezés feladatát. Ezeknek a bizottmányoknak lett a feladata, hogy főispáni kijelölés mellett teljes tisztújítást tartsanak. Ezt végül a parlament hosszas vita után fogadta el.

2

1 A városok újjászervezése annyiban tért el ettől, hogy ott az 1861. évi bizottmányokat csak azért hívták össze, hogy a választást előkészítsék az 1848. évi törvények szellemében. A fenti rendeletek Erdélyre nem vonatkoztak, ami az erdélyi magyar törvényhatóságok elégedetlenségét vonta maga után. A rendelet kiadását követő hónapokban az erdélyi törvényhatóságok a kormányt ostromolták, kérve, hogy Erdélyben is rendeljék el az újjászervezést. Az erdélyi főtisztek Kolozsváron értekezletet tartottak, és ott megfogalmazták, hogy „mint az alkotmányos élet legfőbb kellékét, óhajtjuk a helyhatóságoknak mielőbbi alkotmányos helyreállítását".

2

2 Magyarországi mintára az 1848-as, 1861-ben kiegészített képviselőbizottmányok mielőbbi összehívását kérték, amelyeknek első feladatuk a tisztújítás lenne. A közigazgatási személyzetre nézve a megyékben a főispán „maga belátása szerint" minden állásra 3-3 egyént jelölt volna ki „vallás és nemzetiség különbség nélkül, egyedül a jellem, képesség és gyakorlottság szolgálván irányadóul. " A székely székekben a választás kijelölés nélkül történt volna. A főtisztek megbízatást kaptak volna a törvényszékek elnökletére, a kompromittálódott bírákat pedig királyi biztos útján mozdították volna el. Egyúttal kérték az osztrák törvények eltörlését, de addig is néhány módosítást javasoltak. A fentiek alapján készült Péchy Manó királyi biztos javaslatát a minisztertanács május végén tárgyalta, és kisebb módosításokkal elfogadta, mert „Erdély törvényhatóságainak sürgős szervezete igen 1

9 Pesti Napló, 1865. június 30. Idézi: SZÁSZ, 1504. 2

0 MEZNERICS IVÁN-TORDAY LAJOS:/! magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Budapest, 1937. 2

1 STIPA, 126. 2

2 Magyar Országos Levéltár (MOL) К 148 Belügyiminisztérium, Elnöki iratok, 1867-III-2261. 53