Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

PÁL JUDIT A KÖZIGAZGATÁS ÉS AZ IGAZSÁGÜGY ÁTSZERVEZÉSE ERDÉLYBEN A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN Az erdélyi törvényhatóságok 1867 előtt A vármegyéknek igen fontos szerep jutott a magyar történelemben, bár amint az utóbbi évek történetírása kimutatta, a rendi jogok „védőbástyájának" szerepét igazából csak a 18. század végétől játszották nagyobb mértékben, és ezt vetítették vissza később a korábbi korszakokra is. A reformkori vármegye igen széles jogkörrel rendelkezett, bár ez Erdélyben szűkebb volt, mint Magyarországon. A kormány Erdélyben sokkal szigorúbb ellenőrzése alatt tartotta a megyéket, bár ott is a vármegyék közgyűlései választották és látták el utasításokkal a diétái követeket. Az erdélyi országgyűlés csak egykamarás volt, de az uralkodó regalisták kinevezésével befolyásolhatta a diéta munkálatait. A vármegyék voltak a törvények és rendeletek végrehajtói. Ezen kívül a vármegyének statútumalkotási joga, adóügyi és igazságszolgáltatási jogköre is volt, hiszen a közigazgatás és igazságszolgáltatás ekkor még összefonódott.

1 Hasonló volt a vármegyékhez a székely székek szerkezete és hatásköre, bár az idők folyamán ezek is alapvető változásokon estek át. Az 1791. évi XII. tc. visszaállította a Székelyföldön is a II. József előtti állapotokat, kimondva, hogy: „a vármegyék, székely székek és azok kebelében létező vidékek és ezek hatóságai meg közönségei, mind a szokott gyűlések megtartása, mind a közigazgatás és a tisztek választása és házi pénztáraik meg más közügyek tárgyalása tekintetében, az ő törvényes hatáskörükben és az oklevélnek megfelelő állapotukban megtartandók. "

2 A székek voltak a törvények és a Főkormányszék rendeleteinek végrehajtói, választották az országgyűlési követeket és ellátták utasítással jogszabályokat alkottak, úgyszintén elláttak bírósági feladatokat is a közigazgatás mellett. Talán az egyetlen lényeges különbség az erdélyi megyék és székely székek között, hogy a székekben a tisztviselők választását szabadon, a főtiszt ajánlása nélkül ejtették meg. Amúgy a főtisztek esetében a szavazattöbbséget nyert három alkalmas személy nevét (a bevett felekezetek közül) a Főkormányszék útján az uralkodó elé felterjesztették és ezek közül nevezte ki az uralkodó a főispánokat, illetve főkirálybírókat.

3 Egy másik sajátosságot jelentett 1848 előtt annak eldöntése, hogy kik vehetnek részt a széki közgyűlésen. A székely szabadság elmélete és gyakorlata között ugyanis nagy hézag tátongott, és a reformkor egyik fő követelése a katonarendű és más szabad székelyek részvételi joga volt a közgyűléseken.

4 Magyarországon már a reformkorban szóba került a közigazgatás reformja és különböző javaslatokat is kidolgoztak erre nézve. Erdélyben 1848 előtt ez jóval kisebb teret kapott. Az átszervezés kérdése ugyan már az 1791—1792. évi országgyűlésen is felvető' Lásd STIPTA ISTVÁN: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Tervezetek, javaslatok, törvények. Budapest, 1995. (Továbbiakban: STIPA) 8-9. : Idézi PÁL-ANTAL SÁNDOR: Székely önkormányzat-történet. Marosvásárhely, 2002. (Továbbikaban: PÁL-ANTAL SÁNDOR) 169. Az idézetben szereplő „oklevél" a Diploma Leopoldinum. 3 PÁL-ANTAL SÁNDOR, 170-172. 4 PÁL-ANTAL SÁNDOR, 173-177. 48