Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - GAUCSÍK ISTVÁN: Szlovák-magyar pozícióharc és nyelvkérdés a két világháború közötti szlovákiai iparos társadalomban

A központosító törekvésekkel szemben kikristályosodó regionális álláspontok között említhetjük a Nyitrai Járás Vegyes Ipartársulatának háromlépcsős koncepcióját, amely szerint a megyei szövetségeket (a nagymegyék területén) és a kamarai szövetségeket (az ipari és kereskedelmi kamarák területein) az ipartársulatok hozták volna létre, amelyeket a szlovákiai és kárpátaljai központi szövetség egyesített volna.

1

5 A Dunaszerdahelyi Járási Ipartársulat véleménye szintén ehhez az állásponthoz állt közel: az iparkamarai irányítást és felügyeletet tartották elfogadhatónak, azzal az érvvel, hogy a kamarák mindig is szoros összeköttetésben álltak az iparosság szervezeteivel, a kisipar és kereskedelem komoly érdekvédelmi szervezetének a szerepét is betöltötték, a kamarák képzett hivatalnokokkal rendelkeztek, és ezek miatt egy új intézmény létrehozását nem tartották szükségesnek.

1

6 A viták lényegét nemcsak az ipartársulati rendszeren belüli pozíciók megszerzése alkotta, hanem felszínre kerültek a nemzetiségi ellentétek és a nyelvhasználat kérdése is. A kisebbségi nyelvek használatát az alkotmány és az 1926. február 3-ai, 17. sz. nyelvrendelet szabályozta. Az ipartársulat nyelvét a körzetében található lakosság számaránya szerint választhatta meg, de az államnyelv minden esetben elsőbbséget élvezett. Az ipartársulat által kiállított bizonyítványokon, ügyiratokon, ill. a bélyegzőn az államnyelv szerepelt az első helyen. A közgyűlések tárgyalási nyelvéről a résztvevők dönthettek, de mindig használhatták az államnyelvet is. Az ügyintézést államnyelven voltak kötelesek intézni, de tekintettel kellett lenniük a kisebbségek számarányára. A felettes hatóságokkal államnyelven levelezhettek. Az ipartársulat alkalmazottainak bírniuk kellett az államnyelvet.

1" A Kassai Ipartársulat 1926. december 13-án kelt körlevelében, amelyet a magyar tagságú ipartársulatokhoz intézett, a szervezeti rendszer decentralizálására, a megyeszövetségek létrehozására tett javalatot. A megyeszövetségek képviselői alkották volna az országos ipartanácsot, amely közvetlen tanácsadója lett volna a miniszternek. A dokumentum a megegyezés egyik legnagyobb akadályára, a hátrányos nemzetiségi megkülönböztetésre is felhívta a figyelmet.

1* A dunaszerdahelyi ipartársulat választmánya szintén a kisebbségi nyelvi jogok tiszteletben tartását követelte: „Az ipartársulat a szövetségbe leendő belépéstől ugyan nem zárkózik el, de mielőtt az ipartársulat nevében érdemlegesen nyilatkozna, szükségesnek tartja egyes kérdések tisztázását. - Éspedig 1.) A múlt év december havában Zsolnán és Turócszentmártonban történt egyes felekezeteket és nemzetiségeket sértő nyilatkozatokat az elnökség vissza nem utasította, azokat tehát hivatalosnak kell tekinteni. - Első feltétel tehát, hogy mindenféle felekezeti és nemzetiségi kérdés már eleve kiküszöböltessék, s egyedül az iparos és kereskedő osztály érdekei tartassanak szem előtt. - 2.) Szövetség székhelye Bratislava legyen, s a szövetség vezetőségében megfelelő képviselet biztosíttassék a társulat számára tagjai számarányához ké1

5 SaBa, pob. Sa, OZS Sa, 11. doboz, 1567/1926, 1696/1926, 1229/926. 1

6 SaBa, pob. Sa, Okresné zivnostenské spolocenstvo v Dunajskej Strede (Továbbiakban: OZS DS), 1. doboz, Zápisnice valnych a vybornych zhromazdení (Igazgatósági és közgyűlési jegyzökönyvek) 121-122, 155— 156. 1 VIRSIK, ALEXANDER: Ukázky zo zivnostenskej praxe Slovenska. Pramene právnej praxe zivnostenskej správy. II. zväzok, Trnava, 1930. 819, 886-889. 1

8 SaBa, pob. Sa, OZS Sa, II. doboz, 1696/1926. A dokumentum publikálva GAUCSÍK ISTVÁN: Magyar ipartársulatok válogatott dokumentumai 1924-1938. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2005, 1. sz. 155-157. 20